2011. január 12., szerda

Koppándi Benczédi Zoltán : Remény

2011. 01. 12. Remény Koppándi-Benczédi Zoltán
„Hogyan akarsz a reményről prédikálni, ha lelkedben kimondottan a reménytelen gondolatok uralkodnak?” – tettem fel magamnak e kérdést újesztendő második vasárnapja előtt. Mert azt már a hét elején eldöntöttem, hogy a reményről akarok beszélni. Tulajdonképpen az eddigi szokásomat akartam folytatni, év elején mindig buzdító jellegű beszédeket mondok.
Tudom, valamikor azt tanították, hogy a lelkész ne vigye lelkivilágát a szószékre. Így hát választanom kellett, és én választottam: ragaszkodom eredeti elképzelésemhez! De a helyzet továbbra is változatlan volt: én a remény gondolatait akartam megszólaltatni, de lelkemben a reménytelenség. De hát hogyan buzdítsak, ha jelen pillanatban jómagam sem tapasztalom a támogatást, az óvó kezeket!? Hiába az otthoni harmónia, én még mindig nyugtalan vagyok.
„Csak elmondom valahogy” – gondoltam. De ha nem leszek hiteles, akkor hiábavaló minden fáradozás. Ha nem tudom hangom, testem által alátámasztani gondolataimat (mert hiszen kézzel-lábbal szoktam), akkor kiégett ember szobra áll a szószéken. De már ott is álltam: hangom erőtlen, bevezetésem monoton, testem mozdulatlan. Győzött a belső kilátástalanság. Győztek. Sikerült letörniük. Elvették a kedvem…
„De nézz csak!” – hívtam fel a magam figyelmét. „Látod azt a mosolygós arcot? Hű, de elgondolkozott ott az a bácsi! Nézz csak, ott valaki megértően bólogat! Érdekes, még a fiam is abbahagyta eddigi nyüzsgését.” Aztán egy pillanatnyi megvilágosodás után jómagam is belelendültem beszédembe, immár hitelesen és meggyőzően beszéltem a reményről, amely újévi mindennapjaink velejárója kell legyen. Az emberek, a hallgatóság arcán tapasztalt ragyogás, csodálatos visszajelzés adta az erőt. Én prédikáltam, de a hívek tanítottak. Én hangosan kimondtam azt, amit visszajelzésükkel sugároztak. A reménytelen gondolatokat megfogalmazó hangulatom immár a reménység áldott forrása lett.
Bárcsak a teljes esztendőben kitartana! – mondom én most. Ez az igazi remény! Vagy csak remény?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése