2011. január 29., szombat

Lázár Levente: Itt és most

2011. 01. 29. Itt és most Lázár Levente

Valamikor decemberben meleg, őszies hangulatban indultunk a téli vakációs körutunkra a Keleti partra. Egy csapásra hideg, majd pár nap múlva hóvihar. Egy hónapig tartó igazi tél. A szeles Chicagóból indultunk vissza Berkeleybe, ahol természetesen épp tavasz volt. Egy csapásra kitavaszodott, mindenütt kizöldült, a fák virágoznak, amolyan májusi hangulat uralta a helyet.

Természetesen az első reakciónk az volt, hogy így „szeressük” a telet. Legyen egy kicsi hideg, egy kicsi hó, főleg karácsony és újév környékén, aztán egy csapásra legyen vége, és tavaszodjon ki.

Nemrég láttam egy feliratot, melyen az állt, hogy ideje teázni, mert a világon valahol du. 5 óra van. Globalizált világunkban minden lehetséges. Télen, nagy fagyban epret enni, decemberben „Hawaiikodni”, augusztusban sízni. Nem kell más, csak jó pénzért megvenni az alkalmat.

Pénzért időjárást, alkalmat, ízeket? Furcsa, de igaz. Nem is lenne ezzel baj, hiszen a különlegességek mindig érdekelték az embert. Például mennyire különös volt valaha a tűz mellett melegedni, mikor még azt meggyújtani is nagy misztérium volt! A baj inkább az, hogy szépen lassan elfeledjük, hogy mindennek rendelt ideje van. Türelmetlenek vagyunk, nehezen tudjuk kivárni azt az alkalmat, ami épp ránk vár. Nehezen tudjuk elfogadni a gondviselés türelmet igénylő válaszát, mert inkább azt kedveljük, hogy add meg Uram, de most mindjárt.

Szóval, érdekes tapasztalat, az egy nap alatti kitavaszodás. Lehet hiányozni fog jövőre, de majd nem esünk kétségbe, ha ki kell várni még pár hónapig, mert jó tudni, mindennek rendelt ideje van. Vajon mit hoz az adott idő? Nem tudhatjuk, hiszen a jövő mindig mozgásban van, de azt majd megtudjuk holnap, mert minden napnak elég a maga baja. Jó, hogy most itt vagyok…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése