Lakatos Csilla: Újratervezés?

2011. 01. 19. Újratervezés? Lakatos Csilla

A minap akadtam rá a következő hírre: „Egy amerikai professzor állítása szerint mindeddig tévhitben éltünk, már ami a horoszkópunkat illeti. Bolygónk furcsa mozgásával magyarázza a tényt, miszerint 13 csillagjegy van, nem pedig 12, ráadásul teljesen más időpontokban, mint eddig hittük.”

Miközben a rövidhíren mosolyogva átsiklottam, arra gondoltam: lám, előbb-utóbb minden elmélet megdől, de milyen jó, hogy eddig sem a horoszkóp volt az iránytűm, vagy mai szóhasználattal élve a GPS-em.

Csakhogy később eszembe jutott ismerősöm, aki év elején felvillanyozva újságolta: a horoszkóp szerint ebben az évben fogja megtalálni a boldogságot. Aztán a barátom is, aki azt olvasta, végre nyugvópontra jut az élete. Végül az a várandós nő, aki egy őszi napon legnagyobb döbbenetemre azért hadakozott orvosával, hogy a császármetszést még éjfél előtt hajtsák végre, hogy kislánya a Skorpió jegyében jöjjön a világra… Velük mi lesz, ha holnaptól egy új csillagjegyhez tartoznak majd? Újraterveznek?

Mióta csak ember él a földön, alapvető szükséglete, hogy valamiféle kontrollal, bizonyosság-érzéssel bírjon a természet, a külvilág felett. A tudomány hihetetlen eredményei, csodái ellenére naponta szembesülni kényszerülünk porszem-mivoltunkkal, a természet hatalmas erőivel. Csoda-e hát, ha mindegyre erősödő igény a veszélyekkel teli világban, ahol a racionális, a tapasztalati valóság véget ér, a jósnők, természetgyógyászok, sámánok közreműködése, a mágia, kuruzslás behívása? Bizonyos történelmi szakaszokban szinte babonahullám söpört végig népeken, és társadalmilag elfogadott, oltalmazó praktikák ma is jelen vannak a mindennapjainkban. A közös elem a biztonságnyújtás, a szorongáscsökkentés, a feszültségkanalizálás.

Én úgy gondolom, nincs szükségem csillagvizsgálókra, asztrológusokra, horoszkópírókra. Hiszem, hogy életem biztos alapon, Isten kezében nyugszik, s milyen jó, hogy minden részletét nem kell megfejtenem, s főképp nem kell kontrollálnom. Így hát továbbra sem a reggeli horoszkópból kívánom megtudni, hogy vagyok, hanem inkább a napi történésekből próbálom levonni a tanulságokat, mielőtt a nap végén nyugovóra térek. Mert a kapcsolataimban, munkámban megélt próbák, sikerek, kudarcok, örömpillanatok és elbizonytalanodások alkalmai mind rólam és az én életemről szólnak. Az Istennel való kapcsolatomból pedig erőt merítek elviselésükhöz.