2011.09.14. Mi végből teremtették a világot? Pál János
Mi végből teremtették a világot? – kérdezte Candide utazótársát, a tudós Martint, miközben Franciaország partjai felé hajózva az élet ágas-bogas kérdései felől vitatkoztak. Hogy legyen min mérgelődnünk – volt a frappáns válasz a tudós részéről.
Azon tűnődök magamban, tudnék-e más választ adni a kíváncsiskodó Candide-nak, ha most mellém telepedne és nekem szegezné a kérdést?
Természetesen mást szeretnék mondani, mint Martin, de mégis valami visszatart attól. Mert van bőven, miért mérgelődjön, évődjön az ember: politikai rendszerek, politikusok képmutató hazugsága, emberek habzsoló kapzsisága, dermesztő közömbössége, érzéketlen önzése...
Persze a tamáskodók mondhatják: a világ, az ember fejlődik, nem kell az ördögöt a falra festeni. De miért van mégis az, hogy kétszáz év elmúltával nem akar más válasz megszületni a lelkemben? Talán az élet törvényeit látom túl borúsnak, mert az ugye nem mindig habostorta, vannak árnyoldalai is? Na, de akinek mindig száraz kenyér jut az asztalára, annak falra hányt borsó, üres filozófia a sok szép frázis. Mert vajon az élet törvényszerűsége-e az, hogy valaki mindig csak nyomorogjon és árnyékban álljon?
Mi végből teremtették a világot? – hogy legyen egy hely, ahol békességben élhetünk, vagy hogy legyen ami felett veszekedjünk és egymást eltapossuk? Az elsőt szeretném, de vajon lesz-e belőle valaha is valami?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése