2011. 09. 05. R.N. első levelének második fejezete a nagyra becsült Timóteushoz Rácz Norbert
Kedves és mélyen tisztelt Timóteusom!
Korábbi levelemben megkíséreltem néhány támpontot adni neked, a tőlem korban oly távol levőnek, aki mégis annyira közel vagy hozzám gondolatban és elvekben. Látod, kedves Timóteus, e földi világ mit sem változott, mióta te és a nagyra becsült Saul lépkedtetek ez árnyvilágban.
Ugyanúgy fecsegi tovább e világ megannyi áltanítója a maga mondanivalóját megfeledkezve arról, amit évezredek óta te, meg mestered, meg megannyi más ember oly ékesen és egyértelműen cáfoltatok. Ezen áltanítók mindegyike abban ékeskedik, hogy az igazság egyedüli és megcáfolhatatlan őrévé kiáltja ki magát, illetve megfékezhetetlen dühvel küzd azok ellen, akik néha alázatosan véleményt, esetleg bírálatot fogalmaznak meg velük szemben. Bizony, ezek az emberek nem ismerik az alázatosság mennyei erényét, s bár gyakran papolnak róla, szócséplésük csupán alkalom arra, hogy szavaik mögül kitűnjék eget ostromló gőgjük, amely oly mértékben vakítja meg őket, hogy nemcsak az ellenséget, hanem gyakran leghűbb követőiket is felemésztik az általuk megvallott igazság érdekében folytatott harcban.
Látod, e világ tévtanítói ezer meg ezer jelmezben lépnek létünk színpadjára, de könnyen felismerhető a maskara mögötti fenevad, aki birtokolni, tépni, uralkodni akar. Éppen ezért én csak úgy, a magam okulása végett (hiszen téged nem tudnálak, nem is akarnálak tanítani), idézem fel a mi Pálunk arany szavait, melyekkel a hit és a jó lelkiismeret iránytűjét ajánlja neked a viharos léttengerben. Ezáltal buzdítást nyerek magam is arra, hogy a nemes harcot, mit egy másfajta és magasztos, de sohasem lezárt, hanem az új felfedezés lehetőségével kecsegtető igazság érdekében küzdesz, megéljem. Mélyen tisztelt sorstársam, magam is e kettővel felfegyverkezve, hályogos szemeimmel e kettőre összpontosítva lépek a világ arénájába, keresve itt is a jó és helyes irányt, melyen embernek lépkedni egyedül érdemes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése