2012. 02. 01. Többet birtokolni Máthé Sándor
„Óvakodjatok attól, hogy egyre többet akarjatok birtokolni, mert nem abban áll az élet, hogy az ember bővelkedik a vagyonban.” Elgondolkozom ezen a bibliai versen, s meglep, hogy mennyire modern, ma is aktuális kérdésekkel foglalkozik Jézus. A mai ember nem igen érti, legtöbbje el sem tudja fogadni azt, amiről Jézus beszél.
A mai emberek többsége szembeszáll ezzel a véleménnyel, mert azt valljuk, hogy az élet igenis abban áll, hogy legyen pénz, legyen vagyon, „legyen, amit aprítani a tejbe.” Mert minél több pénze van az embernek, annál inkább tud kedvére élni, úgy élni, hogy mások felfigyeljenek rá, és ha lehet, irigyeljék jólétét. Ez minden: bőség az ételben, italban, fényűzés az öltözködésben, a szükségletet messze felülmúló lakás és autó, és természetesen mindaz, ami a kényelmet, a nyugalmat biztosítja.
És ez még nem minden: az ilyen embernek sok „barátja” van, kiépítheti a megfelelő kapcsolatokat, összeköttetéseket és ily módon tekintélyt is szerez. Ha mégis bajba jutna, akkor éppen kapcsolatai révén megvan a protekció, a befolyásos ügyvéd, (ha kell több is) hogy megvédje, hogy „ártatlanságát” bizonyítsa.
Én sajnálom az ilyen embert, mert ha valakinek ennyiből áll az élet, akkor az elég nagy szegénységi bizonyítványt állít ki magáról. A nagyobbik baj az, hogy nem veszi észre: azzal, hogy egyre többet akar birtokolni, éppen attól fosztja meg magát, amit el akart érni: a nyugalomtól, a megelégedettségtől, a függetlenségtől. Hiszen aki egyre többet akar szerezni, az egy pillanatra sem állhat meg, állandóan „hajtania” kell, különben rögtön lemarad; folyton lesnie kell a befolyásosak szavát, kegyüket kell keresnie, simulnia kell hozzájuk; folyton rettegnie kell, mi lesz, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy eltervezte: ha hígul a pénz, ha egyre magasabbra szökkennek az árak, ha csődbe megy, ha kirabolják…
Aligha lehet ezt életnek nevezni, akármilyen csillogó legyen is kívülről. Mennyire igaza van Jézusnak, hogy nem abban áll az élet, hogy bőven van-e pénze az embernek! S ha ezt elfogadjuk, akkor érdemes megfogadni a tanácsát is: „Óvakodjatok attól, hogy egyre többet akarjatok birtokolni!”
Az egyik legismertebb példázat a gazdag ifjú története. Ő is az életet kereste, méghozzá az „örök életet”, ezért ment Jézushoz, akinek elmondja, hogy a parancsokat mind megtartja. Milyen hiányossága van még? – kérdezi ártatlanul. A további beszélgetésből úgy tűnik, hogy Jézus megkedveli őt, és azt mondja neki: „Menj, add el, amid van, és az így kapott pénzt oszd szét a szegények között!”
Az önzetlenség, a rászorulókat segítő magatartás vezet, Jézus szerint, az igazi élethez, s ezt sajátosan így fejezi ki: „Kifogyhatatlan mennyei kincshez fogtok jutni, amely soha nem megy tönkre, és amelyet soha senki nem képes elvenni tőletek.”
Erre a gazdagságra, ezekre a kincsekre akarja felhívni Jézus a figyelmünket, és mint lehetséges járható utat kínálja, amikor az igazi életről beszél.
A döntés a miénk! Éljünk a lehetőséggel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése