Székely Kinga Réka: Zsoltár

2012. 02. 26. Zsoltár Székely Kinga Réka

A zsoltár éneklő imádság. Egy szentséges lelkiállapot különleges megnyilatkozása. Amikor a zsoltár lelkünk mélyéről felszakad, kitör testünkből és betölti a teret, egynek érezzük magunkat a teremtővel, az élet misztériumával, és testvéreknek érezzük azokat az embereket, akikkel együtt énekelünk.

Egyszer volt, hol nem volt... Vargyason a szeretetotthonban egy olyan hosszú asztal mellett, mint a mesékben, szemtől szembe ült sok-sok fiatal és sok-sok öreg. Kedd este volt és adventi fehérségben dobogott minden szív, s mint akik a legjobb dolgot teszik, akkor és ott, imádkoztak.

A fiatal lányok és fiúk vegyesen ültek az asztal mellett, színes, vidám kendők, huncut kis csecsebecsék díszítették az amúgy is jókedvű arcokat. Velük szembe csak asszonyok ültek, a férfiak hagyományosan külön ültek. Vastag fejkendők, hosszú súlyos kabátok kerültek a pad támlájára, amint felidézték gyermekkori imádságaikat. Kipirult arccal, lélekben újra gyermekként szavalták el azt a rengeteg imát, amit nekik valaha az élet minden egyes meghatározó mozzanatára megtanítottak. Hajnali ébredéskor, a mezőre induláskor, viharban, templomba induláskor, tanulás előtt, konfirmáláskor, lefekvés előtt imát mondtak a hajdani gyermekek, a hatvan évvel ezelőtti ifjak. Imában köszönték meg édesanyjuknak azt, hogy őket, a hajdani buzgó fiatalokat imádkozni megtanították.

A fiatalok egyik ámulatból a másikba estek, csodálattal és meghatottsággal hallgatták a fel-feltörő szép rímű imádságokat, s ujjongva jegyezték meg némelykor: az én nagymamám, az én édesanyám is tudja ezt az imádságot.

A zsoltáréneklésnél a nyolcvanadik évét rég elhagyó Zsuzsika néni diadalmaskodott. Nem kellett neki énekeskönyv, szívéből énekelt. A vele szembe ülő fiatalok hallgattak, mert nem ismerték a zsoltárt. Zsuzsika néni kedves mozdulattal eléjük tolta az énekeskönyvet, s kínálta: énekeljetek ti is. Én Istenem, te légy velem, ez éjjelen oltalmad védjen, hogy ne érjen veszedelem. Az emberre kimért idő, az évtizedek rohanva múlnak. De a zsoltár, a teremtményt a Teremtővel összekötő köldökzsinór megszakíthatatlan, ha mindig van egy Zsuzsika néni, aki megtámogatja az elkövetkezendő nyolc évtizedet egy bátorítással: énekeljetek ti is, énekeljetek velünk.