2012. február 29., szerda

Szabó Adél: Földek hívása

2012. 02. 29. Földek hívása Szabó Adél

Ahogy egyre hosszabbodnak a nappalok, s a tavasz közeledtét érzem testemben és lelkemben, nézegetem a virágcserepekbe ültetett magok növekedését. Egy maroknyi föld, amit jelen pillanatban magaménak vallhatok, itt az ablakpárkányomon.

És közben arra gondolok, hogy egy évszázaddal ezelőtt hogyan várta a tavaszt, az újrakezdést, a friss fekete termőföld illatának megízlelését Eszter és Zsuzsika dédanyám. Mennyi reménység lüktethetett lelkük mélyén, megannyi tavaszvárás idején! Hogy tudták szeretni és becsülni azt a földet, mely otthonukat és életüket jelentette!

Ezeken a földeken járok képzeletemben ma is behunyt szemmel, mely föld valamikor az örökségem részévé válik, bár már tizenöt öve vagyok csak vendége, de mégis adósa ennek a földnek.

Ha a föld emlékezni tudna, akkor meg tudná mondani azoknak az érintését, hitét, álmait, harcait és kínjait is, kiket sosem ismerhettem. Vajon hány tavasz indult és tűnt tova, míg nekik nőként ekeszarvakra támaszkodva kellett életet álmodni?

Hány tavasz, Istenem? Apára, férjre és gyermekre gondolva, várva, kik távol voltak harcmezőkön, fogságban. Értük is, az ők szemén keresztül is figyelni a mag, a kalász növekedését. Értük és általuk is hinni, hogy hazatérnek egyszer arra a földre, melyből vétettek.

A földről sosem szabad lemondani! – suttogták. Ők még igazán tudták és hitték onnan nagyon mélyről, hogy a föld jelenti az otthont, a kenyeret és a verejtéket is egyszerre, a reményt és a csalódást, de a végső megnyugvás helyét is. Ma én tudom a ragaszkodásom e földhöz, melyet olyan jó lenne virágcserepekbe elhordani mostani otthonomba. Jó volna, majd ha a sor rám kerül, művelve azt megbecsülni és átadni a meg nem született gyermekeimnek, mert az a föld vagyok én is. Ez a föld őrzi igazi önmagamat. A múltamat, melyben ők pihennek, a dédanyáim, kiknek hite, álma, harca és várakozása tovább él bennem is. S kiknek várakozása, hite és álma átlüktet a mába is, ahogy hosszabbodnak a nappalok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése