Tófalvi Tamás: Hétköznapi „politikatudomány”

2012. 02. 23. Hétköznapi „politikatudomány” Tófalvi Tamás

Sosem szerettem politizálni. Füstös kocsmák félhomályos baráti társaságaiban néha kérdőre vontuk a vezető elit és politikum bőrlenyúzó döntéseit, de sosem engedtem volna meg magamnak, hogy nyilvános politizálásba kezdjek.

Bármennyire is hátat fordítottam az élet eme szegmensének, arra kellett ráébrednem, hogy akarva-akaratlanul mégis belerángat a mindennapok valósága. Képtelen vagyok nem véleményt formálni akkor, amikor nagyanyám az alacsony nyugdíjra panaszkodik, melyért évtizedeket küzdött, s most ha néhány apróval elszámolja magát, akkor vagy a villanyt vágják le vagy vajas-lekváros kenyér lesz az ünnepi menü. Nem hagyhatom figyelmen kívül barátaim dühtől átitatott szavait sem, amikor az ellen lázadnak, hogy lassan az általunk kibocsátott széndioxidot is megadózzák. Megalázott nevetőgörcs tör rám, ha arra gondolok, hány meg hány magyar gyermek fogja a hétfő reggelt himnuszfoszlányok árnyékában kezdeni, s zengve dicsőíti tágabb értelemben vett pátriánk kérdőjelekkel tarkított múltját. Még ma sem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek, amikor örömittas politikusok dicsérik a népet, mely ismét átment a „vizsgán”, és megérdemli az újabb nagyszabású banki kölcsönt… S a mosoly mögött látni vélem degeszre tömött zsebüket s utódomat, kit a kizsákmányolás nincstelensége újabb és újabb nyomorba hajt.

A „válság” szót szinte ajkunkra tetoválta az élet, s néha az, az érzésem, hogy lassan már csak arra használjuk, hogy mögé rejtőzve levetkőzzük a közösségi szolidaritás és felelősség tudatát… Egyetlen, embereket akár negatívan befolyásoló döntésünkért sem kell felelősséget vállalnunk…, elvégre válság van!

Sosem szerettem politizálni, és ezzel nem vagyok egyedül. Így marad az egyetlen megoldás: a remete, önfenntartó életmód valamely távoli erdő kicsiny barlangjában. De tudom, hogy előbb vagy utóbb ott is rám talál az adóhivatal, felmérik a barlangom területét, megállapítják az árát és az utána fizetendő évi adót. Mindezt csak azért, mert fontos vagyok az államnak. Számítanak rám… Adófizető vagyok.

És kezdődik minden elölről…