2012. február 16., csütörtök

Rácz Mária: Ágy-meleg

2012. 02. 16. Ágy-meleg Rácz Mária

Reggelente, amikor felébredek, fázósan indulok a konyhába tejet melegíteni a gyermekeknek, kávét főzni a felnőtteknek. Főleg egy-egy fárasztóbb, valamelyik gyermek betegsége vagy álmatlansága miatt átvirrasztott éjszaka után nehéz elválni az ágytól, a szobában derengő hajnalt a konyha hideg fényére váltani. Sietősen, az álmosságtól esetlenül botladozva sokszor teszek sót a kávéba vagy ejtem el a tejjel teli üveget. Mérgelődök, zsörtölődök magamban, amiért korán kell kelni, és haragszom is magamra, amiért nem tudok ilyenkor összeszedettebben cselekedni. Aztán amikor kész a kávé, meleg a tej, és még mindenki csendben van, szinte lábujjhegyen osonok vissza a szobába, pár másodpercig figyelem szeretteim csendes szuszogását, s már csusszanok is be az ágyba. A paplan még őrzi a néhány perce otthagyott test-meleg foszlányait. Elmerülök benne, megbújok, mint gyermek az anyja ölében. Csend van, biztonság és nyugalom. Ilyenkor végiggondolhatom a napi teendőimet, eszembe jutnak régi emlékek, néha még el is szenderedek pár percre, míg a többiek felébrednek.

Ez a reggeli meleg ágy nekem olyan, mint az Isten közelsége: minden nap megtapasztalható, elérhető, egyszerű és mégis magasztos. Naponta pár perc csupán, néhány jóleső pillanat, ami mégis feltölt, eláraszt békességgel és boldogsággal. Nevezhetném egyszerűen lustálkodásnak is, de hadd mondjam inkább azt: imádság. Keresd meg te is azt a néhány pillanatot egyszerű mindennapi teendőid között, amelyeket ajándékként élhetsz meg! És ha megtalálod azt, ami számodra olyan, mint nekem ez az ágy-meleg, igyekezz örülni neki, kihasználni az értékes időt, amit magaddal és a Mindenhatóval tölthetsz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése