Csécs Márton Lőrinc: Lecke az egyik félelemről

2010. 09. 21.	Csécs Márton Lőrinc:     Lecke az egyik félelemről
Tudad, ez úgy van, hogy mindannyiunkba él egy fajta félelem. Több is, de én ma éjjel egyről akarak neked mesélni. Figyelj csak! Attól félnek az emberek, hogy: ha semmit nem tartanak vissza, ha mindent odaadnak, nem marad semmi, amitől érdekesek lennének. Ezért csak részleteket adnak; és csak mutagatják, húzagatják a mézesmadzagat. Azt gondolják, hogy  imígyen, mint az ezeregyéjszakás leányka rejtélyeikkel meg tudják őrizni életüket, barátaikat. Ha nem engedik, hogy a barát, a társ egészen megismerjen, akkor nyert ügye van mindenkinek. Ezt azért teszik, mert félnek attól, hogy, ha egyszer majd egészen kiismerik őket, akkor elveszítik az érdeklődést irántuk. Ezért néhány sarkat elzárva tartanak önmagukban, hogy a másik találgathassan: Vajan mi van azakban a sarkakban? Mit tudunk még adni? ... és további kutatást, keresgélést, győzködést, vágyat remélnek ettől a magatartásuktól. S mert az ember szereti, vonzódik a titokzatos után, talán sikeres is a módszer. Szeressük a titkakat, az ismeretlent. A szoknyából is inkább a sejtető hosszú szoknyát, me’ az az, ami megmozgatja az agyvelőt, az érzést. Az ad szabad teret belelátni esetleg azt is, ami nincs ott. Ezzel csak az a baj kicsi barátam, hogy ha a rejtély egyszer ismertté válik, akkor lőttek az egésznek! Ha egyszer megismertük a titkat, feltérképeztük, felmértük a valóságat, akkor az egésznek annyi! Azt gondoljuk buta fejjel, hogy a titkakat ha kiismertük, ha a rejtély nincs már ott, akkor a másiknak oda a lelke. Mindenki ezt a logikát követi; sőt hangaztatják, hogy az élet is attól szép, hogy nem ismerjük a jövőt. Hogy őszinte legyek hozzád, elismerem a fentiek igazát. Részben. S azt mondam, hogy nem kell félni. Ha őszinte a dolag, s igazi, akkor a barátat, az életet nem a rejtély vagy az ismeretlen titak fogja megtartani, hanem az a biztas valami, ami te vagy. Te, akit soha nem lehet megunni, te, akiben örömet talál az ember, még ha sokszor előre tudja már mondanivalód lényegét. Te aki megértő vagy és eléggé bölcs ahhoz, hogy átláss a felszínen, a látszaton, s képes vagy bármikor segítő jobb vagy balkezet nyújtani. Nem a kiváncsiság lángját kell életben tartani, hanem a szeretet tűzét kell nap mint nap eltetni. Ennyi az egész! A mély dolgok erről szólnak. Legalábbis azt mondják. Mára ezt kaptam az öregúrtól. Remélem, más is hasznát veszi.