Nagy László: Örömszerző odafigyelés

2010. 09. 24.	Nagy László  Örömszerző odafigyelés
Aki reggel korán fütyörészik, attól ne kérj tanácsot – tartja a népi bölcsesség. Tudták már akkor, nagyon régen, hogy miért, vagy azzal a fiatalemberrel is tisztában voltak, aki reggel korán kívánta és vedelte a vizet. Az ilyenhez nem szívesen adták férjhez az anyák a lányukat. Nem tudtam, hogy miért óvtak mindig attól, hogy ne járjak „zernyén”. A Bibliában erre is megvan a válasz. A Példabeszédek 25,02-ban azt olvashatjuk: „Mint aki leveti ruháját hideg időben, vagy mint aki ecetet kever lúggal, olyan az, aki rosszkedvű ember előtt dalol.” És jön, hogy mondjuk az ítéletet: az ilyen emberről is megvan a véleményünk. Odafigyelni egymásra, egy másik emberre, észrevenni örömét és bánatát, nem könnyű. Pedig néha meg kell tenni. Észre kell vennünk, hogy nemcsak mi vagyunk ezen a világon! Ez nem megalkuvás, nem gyávaság, hanem keresztényi szolgálat, odafigyelés a felebarátra. Akasztott ember házában kötélről és haldokló házában halálról sem igen szoktak beszélni. Ha nem tudunk mosolyt varázsolni az arcokra, fájdalmat nem érdemes. Édes és szép a közös dalolás, de a megalázás mindenkinek keserűséges. Érdemes erre odafigyelni.