A Tisza két forrásból ered. A Fekete- és a Fehér-Tisza forrása légvonalban 53 kilométerre van egymástól. A Tisza elsődleges forrásának az elsőt tekintik. Ettől az 1265 méteres magasságban lévő csorgótól mérik a Tisza hosszát is. Augusztus végén, amikor tanártársaimmal Kárpátaljára látogattunk, ehhez a forráshoz is elmentünk. Orosz katonai terepjárókkal vágtunk neki a Fagyalos nevű hegységnek.
Ki gondolná, hogy még egy távoli hegytetőn is nagy erővel hatnak a történelmi-politikai változások? 1889-ben, a magyar időben kőfalat építettek, közepén egy csurgóval. Trianon után a magyar nyelvű táblát cseh-ruszin kétnyelvű táblára cserélték. 1939-ben, az emlékkő tetejére turulmadár került, amit később a szovjetek alatt természetesen eltávolítottak. 2006-ban egy szegedi egyesület új, magyar-ukrán kétnyelvű táblát helyezett el a forrásnál.
Kárpátalján úgy tartják, hogy aki egyszer az életben ellátogatott a Fekete-Tisza forrásához, annak joga van a Tisza mentén minden kocsmában feltenni az egyik lábát az asztalra. Fokozásképpen, aki a Fehér-Tisza forrását is megpillantja akár egyszer, jogot formálhat arra, hogy a Tisza menti kocsmákban mindkét lábát feltegye az asztalra. Magyar virtus, a rézangyalát!
Kedves történet, ami arra késztet, hogy a mondanivalót többszintű közösségi életünkre vonatkoztassam. Valahogy így: vajon azok, akik manapság lábukat az asztalra teszik, mind jártak a Tisza-forrásoknál?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése