2010. 09. 10. Orbán Erika Különbség
Sokan vannak az úton.
Mindenki egy irányba halad. Többnyire felnőttek zsákokkal, batyukkal, kamionokkal, talicskával, szekérrel, szatyorral. Jól felszerelkezve! Ki-ki húzza, tolja, cipeli, lógatja, s akad, aki megosztja, ami összegyűlt. Tömegben vannak, s ettől vélt biztonságban. A különbség nem a „csomag” méretén és jellegén, hanem hordozó tulajdonosának bölcsességében rejlik. Ahogyan mindennapi terhét megéli.
Azt figyeltem meg, vannak, akik kimondottan büszkék fölös nehézségeikre. Nyilván, mert nem tudják, hogy nehézség; hogy fölösleges; hogy megszabadulhatnának tőle. S főképp, mert nem bíznak abban, kipróbálják, milyen nélküle. Nem tudják, mitől olyan lassú a tempó, amelyben beteljesednek életfeladataik, csak azt érzik, valami nem megy..., vagy nehezen…, igen nagy kínok között. Elakadnak, visszaesnek; minták szerint, külső célok eszközeiként élnek. Eladják magukat cégeknek, intézményeknek, „szent ügyeknek”, márkaneveknek. Beállnak a sorba. Elégtétel lesz, hogy „más is ezt csinálja”, s ha annak még terhesebb. Az ember lassan közömbössé válik önmaga iránt.
Még egyszer el kellene indulnunk önmagunkba vetett hitünk felé. Hogy egyszeriségünk és egyedi jelentőségünk; (ítélő)képességeink, lelkiismeretünk hatalma elvezessen bennünk rejlő célok felé. Ne csak értsük, de eszerint is éljünk: az Élet több a tápláléknál, a test a ruházatnál. A közösség a tömegnél; a személyesség a hivatalosnál. A személyiség a meghasonló azonosulónál. A bölcsesség a tudásnál. És az ég madaraihoz hasonlóan, könnyedén táncoljunk könnyebb-nehezebb terheinkkel! Mennyei Atyánk látja ezt; és bennünk él. Ha hagyjuk élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése