2010. 10. 20. Csete Árpád Barátság
A barátság a legjobb dolog a világon! Mondja a négy és fél éves kisfiam.
Eszembe jutnak barátaim. Azok, akik meghatározták az elmúlt évtizedeimet. Azok, akik gyökeresen megváltoztatták világnézetemet. Azok, akikkel együtt értékrendszereket állítottunk fel önmagunknak és környezetünknek. Azok, akikkel egy pohár bor mellett megváltottuk a világot. Azok, akik a házsongárdi temető gesztenyefái árnyékában alusszák örök álmukat. Azok, akikhez – őszinte pillanataimban – még mindig – utolsó menedékként, éjjel vagy nappal (egyre kevesebben vannak…) – fordulhatok segítségért. Azok, akik olyan rég és olyan messzire elmentek innét, hogy arcukra már alig, csak gesztusaikra emlékszem. Azokra, akikkel összekovácsolt a sors. És persze azokra is, akiket a közelmúltban ismertem meg, és egyfajta „szerelem első látásra” érzése köt össze velük. (Azok is, akiket sokszor el szeretnék feledni, mert emlékük kínzó, maró érzéseket szabadít fel – de nem lehet!)
Rájövök, hogy nincs senkim és semmim rajtuk kívül, mert egész életemben, a jóistentől kapott lelkiismeretemen kívül, ők tartottak tükröt és távcsövet a szemem elé. Eleven múltam ők, akikkel kölcsönösen meghatároztuk egymás jelenét és jövőjét.
A barátság az egyik legszentebb érzés, egészíteném ki fiam gondolatmenetét, és nem folytatom azzal, hogy az élet legkegyetlenebb csapásait, az árulást, a cserbenhagyást, a megcsalást, az aljas hazugságokat, a szándékos feledésbe merítést is tőlük kapjuk. Majd, annak idején, ő is meg fogja tapasztalni.
Az ember rokonait örökli, de barátait válogatja, illetve a madarat tolláról embert barátairól frázisokat emlegetném neki, de ő ezt még úgysem értené…
Különös, hogy az intézményekben, így az egyházban is, (miközben a felebarát szeretetéről papolunk) a barátság, a baráti kapcsolat a „hivatal”, a „központ” legnagyobb ellenségének számítanak. A „rendszer”, a hierarchia nem tűri el, hogy az alattvalók között őszinte baráti kapcsolatok alakulhassanak ki. A gyanú, a klikkesedés és a „falkásodás” stigmája ott lebeg minden kettő fölött. A konspirációs elméletek gyárosai féltékenyek, és joggal is félnek olyan alapvetően őszinte emberi érzésektől, amelyek nem vonhatók törvényi ellenőrzés alá. Ha ketten barátok, könnyen megeshet, hogy a „rendszert” illetik kritikával. Ha tízen barátok, az már forradalmi hangulat. Sokszor megtapasztaltam, hogy olyan emberek, akik munkatársi viszonyban vannak, félnek egymással barátkozni.
(Örök) Gyermeki kérdésem, évtizedek távlatából, kisfiammal együtt felteszem: Mondd, leszel-e a barátom?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése