2010. október 29., péntek

Dimény József: Megbocsátok! Bocsáss meg!

2010. 10. 29. Dimény József Megbocsátok! Bocsáss meg!


A vádaskodásra és haragtartásra való hajlam sok lelki betegségben szenvedő ember jellemzője. A rákos betegekkel való beszélgetésekkor jöttem rá, hogy mindeniknek évekre visszanyúló rendezetlen emberi kapcsolatai vannak, voltak valaki közelivel: szülők, családtagok, hozzátartozók. A hosszú idő alatt felgyűlt harag és gyűlölet teszi gyógyíthatatlan beteggé az embert. Csodálatos a magyar nyelv, kifejezi gyűl-öl, vagyis gyűl és öl. A szakember, az emberi kapcsolatok jó ismerője, Brian Tracy ezt így fogalmazta meg: „Annyira vagyunk lelkileg egészségesek, amennyire képesek vagyunk megbocsátani a minket ért sérelmeket.”

Kinek is kell megbocsátanunk?

Először szüleinknek. Bocsássunk meg mindenért, amivel valaha is megbántottak. Ha még élnek, üljünk le velük, és merjük kimondani: megbocsátok! Ha már nem élnek, álljunk meg egy sírhant előtt lehajtott fejjel, és őszinte megbocsátás legyen a szívünkben. Aztán bocsássunk meg mindenkinek, aki valamivel megbántott. Ne feledjük, a megbocsátás önös érdek, semmi köze a másik emberhez, kizárólag a mi nyugalmunkat és lelki egészségünket szolgálja. Végül bocsássunk meg önmagunknak. Minden gonosz, értelmetlen, nevetséges dolgot, amit valaha elkövettünk magunk ellen vagy mások ellen.

Emberek vagyunk, néha akarva-akaratlan megbántjuk a másikat. Mindkettő érdekében fontos, ha elkövettünk valamit és megbántottunk valakit, kérjünk bocsánatot tőle.

Mindezt azért osztom meg veled, mert életemet hosszú ideig megnehezítette, hogy nem volt elég bátorságom kimondani: NAGYON SAJNÁLOM!

Te könnyen kimondod: Megbocsátok! Bocsáss meg???

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése