2010. 10. 05. Szabó Előd Angyalok
Az angyalok elsősorban karácsonykor jutnak leginkább eszünkbe, amikor a gyermekeknek újrameséljük a soha meg nem unható varázsigéket a mindent látó s a jókat megajándékozó gyönyörű teremtményekről.
Nekem a hálaadás is az angyalokat juttatta eszembe. Angyal minden és mindenki, ami, és aki Isten és közöttünk lehetővé teszi a kapcsolatot. Angyal a kisgyermek, akit szombaton megkereszteltünk: mosolyával, ártatlanságának ragyogásával Isten belénk vetett bizalmáról beszél; angyal a földműves ember, aki munkájával tavasztól őszig mindennap Isten áldásának gyümölcseit teszi kézzelfoghatóvá; angyal mindenki, akivel találkozom, s rám mosolyog, üdvözöl, mert arról beszél, hogy Isten bennünket testvéreknek teremtett. Van-e a te életedben is ilyen angyal? Vagy helyesebben: van-e három perced, hogy felsorold minden nap, milyen angyalokkal találkoztál, s mit üzent általuk neked az Isten?
Amikor az Úr végleg elhatározza Sodoma városának elpusztítását, az angyalok intik az igaz embert, Lótot, hogy szeretteivel együtt meneküljön mihamarabb a városból. De Lót tétovázik, s akkor az angyalok megragadják a kezét, s övéit, s erőnek erejével menekítik a városon kívül, a biztonságba, mert az Úr megszánta őt.
Neked is volt már olyan pillanat az életedben, amikor tétováztál, féltél, haboztál a jót választani, és az Úr angyalai, küldöttei megragadták kezedet, s lendületet, bátorságot, elszántságot oltottak beléd? Ha igen, akkor együtt mondhatunk hálát Istennek az ő angyalaiért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése