2010. 10. 10. Székely Kinga Réka Hitvallás
Szép szombat hajnal van. Attól szép, hogy békességes. Néha ugyan fölvonyít egy-egy kutya, és hirtelen féket fog egy-egy autó. De csak nagy időközökkel. A csendben pedig felsorakoznak elém az élet végső, lélekig hasító kérdései: meddig élünk és miért élünk?!
Elmúlt már október 6. De a kivégzettek arckép-sora még mindig pörög szemeim előtt. Meglepődöm saját érzéseimen, mert megváltoztak.
A mártíromság, az áldozatvállalás nem hat meg.
Most nincsen más szent ügyem, csak az életben maradás.
Gyermekeim születése előtt felmagasztaltam a mártírokat, a bátrakat, a halált megvetőket. Isten küldötteit láttam bennük, akik igaz életre tanítanak. Az értelmes élet, az értelmes halál megtestesítői voltak számomra.
Most nincsen más szent ügyem, csak az életben maradás. Minden megélt óra, nap, hónap egy győzelem. Iszonyodom a mártíroktól.
Tudom, a baj bennem van.
A befejezetlenség és a gyávaság vizein lebegek.
A Mindenható ma nem tudná azt mondani nekem: Jól vagyon, jó és hű szolgám, a kevesen hű voltál, többre bízlak ezután.
Harangoznak. Annané húzza. Reggel van. A csordapásztor is belefú a kürtbe. A tehenek lassan befele indulnak a Paphegyen.
Békességes reggel van, és nekem nincs más szent ügyem csak életben maradni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése