2011. 10. 12. Szántóföldbe elrejtett „Isten országa" Bíró Attila
Sokféle elfoglaltsága van az embernek, rengeteg dolog leköti a figyelmét, de azt hiszem, ha kincskeresésről van szó, rögtön felkapja a fejét. Ritka teremtmény az, akit ne érdekelne egy ilyen téma. A kincs hiánya, vagy éppen annak megszerzése mindig megmozgatta az ember fantáziáját. S miközben ezt mondom, képzeletben már ott is vagy azon a hajón, amely horgonyt ütött egy lakatlan szigeten. Csodálod a hatalmas, meredek-sziklás partjait, s mindjárt föl is fedezted a barlang száját. Aztán rohanva odaérsz, fáradtan megállsz, mély lélegzetvétel után néhány lépést teszel befele, addig, amíg a hullámok víztükrei bejátsszák fényüket a barlang falára, s aztán a szürkeségben, a homályban, ahogyan visszanyered szemed fényét, megcsillan előtted az a rengeteg…
Tudom, zavaró ez a három pont és a befejezetlen történet, de Jézus nem ilyen kincsről beszél. Nem holmi „földi” kincsekről, hanem sokkal értékesebb és fontosabb kincsről. Az Isten országáról. Felismerjük-e ezt a kincset, sokféle elfoglaltságaink között? Felkapjuk-e fejünket, ha efféle kincsről hallunk?
Nap mint nap keményen dolgozunk, küzdünk az életért, a mindennapi kenyérért. Sokszor úgy belefásulva a monoton, egyhangú hajszába, hogy se jobbra, se balra nem nézünk már. Nem szánunk időt arra, hogy fölpillantsunk a ragyogó napra, a tiszta kék égre, vagy esetleg körültekintsünk magunk körül, hanem csak előre, mindig előre, haladni az általunk jól megszokott, jól ismert, hasított barázdákban. Lehet, hogy Isten sokszor egyenesen felkínálja kincseit, de mi nem akarjuk elfogadni, minket ez nem érdekel. Ez már unalmas…?! Lehet, hogy sokszor nekünk félig ki is ássa a földből, úgy hogy meg-megbotlunk benne, de nem akarjuk fölismerni, inkább közömbösen, hitetlenül átlépünk rajta, s még csak arra sem vesszük a fáradságot, hogy lehajoljunk érte. Pedig – higgyétek el – ez a kincs, ezek a kincsek, nincsenek is olyan mélyen elrejtve. Ott vannak a lehető legközelebb hozzánk. Lelkünk szántóföldjeiben vannak, és amikor a bennünk meglévő jóság, kedvesség, tisztaság, szeretet fénye ezekre rácsillan, akkor csodálatos ragyogás tükröződik vissza. Próbáld meg ezeket előbányászni, és légy ma te is egy ilyen ragyogó, tündöklő, csillogó, drága kincs!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése