Székely Kinga Réka: Pásztortüzek

2011. 10. 19. Pásztortüzek Székely Kinga Réka

Biztos vagyok abban, hogy egy lokálpatrióta amerikai, aki példának okáért San Franciscoban él, a város megannyi híres nevezetességében gyönyörködik nap mint nap. A hajnali ragyogásban rátekint az emeletes Bay Bridge-re, és újra elismeri az amerikai mérnökök hatalmas tudását. Ebédszünetben kiugrik a China Town-ba és kíváncsian ízlelgeti a különleges keleti fűszerek illatával és zamatával készült olcsó ebédet. Hazafelé menet lepillant a Csendes Óceánra, aztán sétálni megy arra a műemlékké átalakított kikötő partra, ahonnan hajdanán a rabokat szállították Alcatraz közeli szigetére, a börtönbe, melyből lehetetlen volt kiszabadulni. Alkonytájban a vérvörös naplementében lokálpatrióta barátunk rápillant a Golden Gate sziluettjére, és úgy érzi, hogy ennek látványa a halandó embernek bepillantást ad az örökéletbe, mert annyira szép és titokzatos a földet az óceánnal és az éggel összekötő alkotás. Estére felruccan a Pacific Heights-ba, meglátogatja rokonait, barátait és elpletykálnak azon, hogy mennyibe került a régi vitorlás felújítása. Az őszi vitorlás versenyen a részvétel kötelező egy San Francisco-i lokálpatriótának.

A két Homoród mentén az idén sok vadállat pusztította az emberek termését. A földből élő atyánkfiai szeptember folyamán minden este kiszekereztek a falu határában levő kukoricásaik mellé, meggyújtották az évezredes titkokat lobogó pásztortüzeket, és farkasszemet/emberszemet néztek a medvével, a vaddisznócsordával és a mindig nyomukban lihegő félelemmel.

A két Homoród mentén a szokásosnál melegebb és szárazabb volt az ősz eleje, mintha ugyanazt a száraz, tikkasztó érzést akarná sugallni, ami belénk ivódott: minden ellenség. Nemcsak a vadak, a négylábúak, akik szétdúlják a kicsinyke termést, hanem a magas megélhetési árak, a szégyenteljesen alacsony munkabérek, és az agymosást éjjel-nappal végző komerc televízió.

Nagy szükségünk van a pásztortüzekre. Szükségünk van arra, hogy szembenézzünk félelmeinkkel, azokkal, melyeket külső tényezők zudítanak ránk, de azokkal is, melyek a holnaptól félve minden nap kiáradnak belőlünk.

Minden erdélyi magyar üljön le egy pásztortűz mellé a szép őszben. A részvétel kötelező. Merem állítani, sőt, jótállok azért, hogy minden egyes pásztortüzes éjszaka alkalmával a jó Isten elküldi a választ arra a tépelődő nagy kérdésre, hogy van-e még értelme őrizni azt, ami a miénk.