2011. 10. 07. Október 6. Pál János
Október 6-a alkalmával sokszor megtapasztalhattuk, hogy a közösségeink kantárját kezükben tartó vezetőink gyakorta hangosabban és hevesebben szónokolnak, mint az aradi kivégzőosztagok gyilkos sortüzei... Szólnak, pufogtatnak ilyenkor sokan, miközben zavaros, öncélú gondolatok sortüzeivel szórják meg a jóhiszemű hallgatóságot. Tucatnyi ólomgolyók gyanánt, sűrűn pattognak a szavak egységről, kitartásról, kötelességről, megmaradásról. – érezzük: sokszor hamisan.
A fülsiketítő, dörgedelmes sortüzet megkapjuk minden esztendőben...
Mégis jobb lenne, ha azok elmaradnának...
Jobb volna csupán némán hallgatni és alázattal fejet hajtani a vértanúk emléke előtt. Azok előtt, akik nem szavakkal, hanem tettekkel szolgálták a szabadság, jogegyenlőség, egység és közösség ügyét.
Jobb volna csendben maradni és az emlékezés néma pillanataiban inkább azon merengeni, hogyan juthatunk közelebb ahhoz az életpéldához, áldozatvállaláshoz, amiről ők életük által, az októberi momentum által cáfolhatatlan tanúbizonyságot tettek.
Nem pattogó, dörgedelmes szavakra van szükség, hanem önzetlen, áldozatkész akaratra, cselekedetre, melynek végső szándéka nem az önérdek, hatalom, hanem a szabadság, testvériség, egyenlőség szentsége.
Október 6-án maradjanak hát el a dörgedelmes, zajos „szósortüzek”, és legyen az utat mutató néma emlékezés pillanata.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése