2010. augusztus 1., vasárnap

Csécs Márton Lőrinc: Kibuggyant érzések

2010. 08. 01. Kibuggyant érzések Csécs Márton Lőrinc




A lakásommal szembeni kis zöld területen van négy pad. Már nem emlékszem pontosan melyiken – a nekem jobb oldalon lévő, vagy a bal kezemmel egy irányba elhelyezett padon –, de mindenképp lakásommal szembeni padok egyikén ült egyes egyedül földbefúrt tekintetekkel az álombeli öregúr. Jól hallható hangerővel, könyökeit térde felső részére támasztva, de nem összetett kezekkel, hanem mint barátjával, valahogyan így beszélgetett istenével:

Te Isten, Te! Szép napra virradtam ma reggel, s hajlékamból kilépve, a téglabörtönem elhagyva kerestem szememmel a zöldet, a kéket, a madarat… rövidre fogva a szót: a létet. Téged. S ezen a padan, mintha megnyugadna lelkem. Talán imádkozak Isten! És imámban arra kérlek, hogy vétkeimet temesd a tengerbe, szabadíts meg engemet attól a gonosztól, attól a lelki fekélytől, amelyik nem hagy aludni, mely nem ad nyugtat, fényt a szememnek. Segíts kiirtani lelkemből minden burjánt, minden férget. Hadd lélegezzek fel lelki súlyaim alól, mint a felszínre jutatt búvár, aki tüdejit tölti friss levegővel hosszú nélkülözés után.

Imádkozak Istenem azért, hogy légy ott nekem, amikor mindenki más elhagy, amikor szükségem van. Világosítsad értelmemet! Tisztítsad szívemet! Erősítsed akaratamat! Csöppents lelkembe magabiztosságat, korrekt önképet. Segíts abban, hogy feladataim során mindig megtaláljam a helyes megoldást. S lehetőleg minél könnyebben. Segíts abban, hogy minden életvizsgám jól sikerüljen, s ne bukjak el.

Imádkozak Isten azért, hogy ne vess el engem, minket, hanem, mint atya, ölelj magadhaz, hogy minden, ami bánat, gond, mint forró lángban a fa, hamuvá váljon.

Imádkozak azért, hogy áldjá’ meg jó és ép egészséggel, áldjá’ meg szent ébrenléttel, segíts, hogy a kétség és versengés szelleme ne uralkodjon el rajtam. Engedj élni csendességgel, s ne háború, forradalom, árvíz, katasztrófa legyen az, ami mozgást hoz életembe, életünkbe, hanem ünnep, vígság, tánc, keresztelő, esküvő, bál, szerelem.

Imádkozak azért, hogy adjá’ bölcsességet megérteni akaratodat, s átlátni minden szemfényvesztő látszatan, ami megtéveszteni igyekszik engemet. Óvj meg igazságtalanságaktól. És segíts felismerni időnként furcsa igazságodat!

Imádkozak halottaim örök nyugalmáért, gyermekeim boldogságáért, az élet könnyedségéért.

S hallod? Én mindent megteszek, hogy eredményes legyek, de Te is támogass engemet! Ezekért imádkoztam. Támogassál. Szeress! Légy valóságom! S ne majd, s majd aztán holnap, hanem most és mindörökké!! Ámmen. Na!


És maradt a mély, érzelmektől hangos csend.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése