2010. augusztus 11., szerda

Rácz Norbert: Jézus arcok 2. Az amerikai Jézus

2010. 08. 10.

Jézus arcok 2. Az amerikai Jézus

Rácz Norbert


Ezzel a Jézus fejjel bajom van, azért, mert az Egyesült Államoknak nevezett birodalom túlságosan bonyolult ahhoz, hogy egyetlen arcot lehessen belőle faragni. Georgia állam Jézusa egészen más, mint mondjuk a New York-i, esetleg a California-i vagy a Texas-i mester. Egyet megrajzolok, és rábízom az olvasó képzeletére, hogy a többit megformálja.
Nos, a játék kedvéért feltételezzük, hogy Jézus az Úr 1980-ik esztendejében született valahol New York-ban, valamelyik gettónak nevezett tömbház-rengetegben. És ha már kalandozunk, tételezzük fel, hogy néger. Alacsony jövedelmű családba született, anyja és apja nehéz munkát vállalt azért, hogy az egyre gyarapodó családnak legyen kenyér az asztalán. Hamar megtanulta, hogy ebben a világban az erősebbnek akkor is igaza van, amikor egyáltalán nincs, hogy az igazságtalanság ugyanolyan hétköznapi valóság, mint a szennyezett levegő, amit beszív. Ő maga is, az iskola mellett nekilátott, hogy dolgozzon, nem úgy, mint az úri gyerekek, akik a nyári szünidő rendjén „kipróbálják, hadd lám, milyen is az a munka”, hanem azért, hogy segítsen szüleinek. Velejéig érezte, hogy valami ebben a világban el van rontva, hogy az emberi életet nem lehet ilyen szintre lealacsonyítani, és olyan erővel izzott benne egy jobb világ álma, hogy nem tudott nem szólni róla. Ilyenkor szemei fényt árasztottak, máskor pedig, amikor látta az igazságtalanság, az elnyomás megnyilvánulását, akkor mélyen és fenyegetően izzottak.
Iskolás éveiben kipróbált jó pár csoportot, kört, társaságot és egyházat, de nem találta otthonosnak egyiket sem. Mindegyiket otthagyta, mert jóformán mindegyikben meglátta a megalkuvás jeleit. Az eszmeiség jó volt, de az emberek gyakran engedtek a felismert igazságból, és ez mindig kiábrándította. Máskor, ha nem a társak gyenge háta, akkor azok felszínessége bosszantotta. A kimondott, de meg nem élt, mű ízű dolgokat sohasem szerette. Sokat utazott, sok ismerőse volt, ám ők idővel inkább mesterüknek tekintették, mintsem barátjuknak. Többen próbálták meggyőzni, hogy indítson kört, hozzon létre szervezetet, egyházat, iskolát vagy csatlakozzon egy már meglevő formához, ám minden egyes esetben határozottan visszautasította ezeket a kéréseket. Végül üzenetét mégis megfogalmazta egy nagyobb közönség számára is. Megjelent a világhálón, beszélt azoknak, akik meghallgatták, de sohasem folytatott kampányt, nem foglalkozott az arculatával, nem foglalt állást az újságírók által feldobott témákban, hanem ugyanazt a már gyermekkorában felismert igazságot mondta el más és más formában, más és más helyzetre válaszolva.
Sokan szeretik, de kevesen értik, és még kevesebben követik. Jó hallgatni őt, de túl nehéz megvalósítani, amit mond. Sokféle lemondásról, feladásról szól az, amit ő tanít, jobb a felemásság. Az ő keresztje a közöny.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése