2010. augusztus 4., szerda

Csete Árpád: Lehetne másképp is?

2010. 08. 04. Lehetne másképp is? Csete Árpád




Négy és fél éves kisfiúnknak gennyes mandulagyulladása van. Az orvos penicillin-kúrát írt fel. Hatóránként injekció, egy héten keresztül, összesen 28 alkalommal. Azaz reggel hatkor, déli tizenkettőkor, este hatkor és éjfélkor. Minden alkalommal ketten szülőkként lefogjuk a gyermeket, a harmadik pedig megszúrja. A gyermek rémült, különösen, amikor éjszakai vagy hajnali álmából verjük fel. Rettegve könyörög és rimánkodik, hogy hagyjuk abba, mert nagyon fáj. Elhisszük neki, mindazonáltal folytatjuk. Már bele vagyunk betegedve. A korábban semmitől sem félő, életvidám kisfiúnk mára már sok mindent átértékelt az emberekkel és a világgal kapcsolatban. Mindez történik a gyógyulás érdekében.

Nyugaton élő barátommal beszélgetek. Mondja, hogy arrafele nagyon ritkán, vagy sosem szúrnak. Az ottani gyerekek nem ismerik ezt a fajta traumát. Elcsodálkoztam.

Más: gyermekkoromban meg voltam győződve arról, hogy a fogászati rendelőket kizárólag emberkínzás céljából találták ki. Volt részem abban is, hogy a fehér köpenyes doktor bácsi nyakig véresen állt előttem, zörgő, szintén véres vasszerszámokkal a kezében. Nyári délutánokon nem egyszer lehetett üvöltő pácienseket hallani a fogászati klinika előtt sétálva. Mindez szintén a gyógyulás reményében.

A kilencvenes évek első felében külföldiek mondogatták, hogy ennyi fogatlan embert, mint a mi országunkban ritkán lehet látni a nagyvilágban. Nem csodálkoztam. Szerencsére mára már valamelyest változott a helyzet.

Kétségtelen, hogy a rosszat, a bűnt, a betegséget le kell győzni. Meg kell vívni a csatákat, a harcot, és győzni kell. Erről szól az egész életünk. De milyen áron? Miért van az, hogy „nyugaton” lehet mindent másképpen is végezni? Fájdalommentesen, magas színvonalon, kevésbé brutális módszerekkel, aljasság és sunyiság nélkül, úgy, hogy a rosszból végül jó legyen. És persze mindezt nagyképűség nélkül. Talán ez az egyik fő különbség a kelet és a nyugat embere között: az emberibb, humánusabb hozzáállás egymáshoz és az élet dolgaihoz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése