2010. augusztus 30., hétfő

Farkas Dénes: Ártatlan „esetlenségek”

2010. 08. 30. Farkas Dénes Ártatlan „esetlenségek”



A szájhagyomány szerint Nagyajtán elköszönő ünnepi istentiszteletét tartotta a nagynevű Tarr Géza tiszteletes, aki évtizedeken át szolgálta gyülekezetét. Ismertem személyesen, jelenleg az aranyosrákosi temetőben pihen. Az átlagosnál magasabb volt a termete, és fehér hajával, megjelenésével tiszteletet sugallt.

Gondnoka ama jelzett ünnepen hangsúlyozta érdemeit és azt, hogy milyen hozzáértéssel terelte a nyáját oly sok időn át. Szemléltetni akarván a pap érdemeit imigyen fogalmazott: „A tiszteletes úr ahogy vezette a nyáját, úgy emelkedett ki közülünk, mint ahogy kilátszik a juhok közül a szamár”. Szegény néhai Géza bácsi ezt a bókot megkapta!

A bölöni Albert Lőrinc lelkész halála után Erdő János akkori főjegyző elküldött, hogy év vége lévén fejezzük be, és zárjuk le az ügyviteli teendőket. Szász Ferivel „butyiztunk” néhány napot, majd én visszamaradtam ellátni az ó-, illetve újévi szolgálatokat. Dolgom végeztekor a templomban Biró Árpád bácsi előrepedert bajszú gondnok a következőket mondta: „Mű megköszönnyük a püspök úrnak, hogy az innapokra magát nekünk ide intézte, s mű meghallgathattuk szép felszínes beszédjit”. Úgy jártam, mint Tar Géza bácsi, szerény személyem is ezt a bókot megkapta.

A következő pajkos „esetlenséget” egy barátom elmeséléséből „nyúltam le” utólagos engedélyével. Az egyik atyafi Magyarsároson a pappal való társalgás közben panaszkodván az évjárat hozta viszontagságokra, szóba hozta, hogy a pincékben nem áll a krumpli és a vetemény, pusztulnak el és fele kidobásra vár. A szóban forgó atyafi így fogalmazott: „Nekem is a takarmányrépám szinte mind elrothadt, tisztelet a kivételnek!”

Hány „esetlen” eset jön össze mindennapjainkban, amely ártatlanságában fűszer is lehet búval bélelt világunkban?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése