Első éves teológiai hallgató voltam. A bentlakási szoba téli estéjén a felsőbb évesekkel beszélgettünk. Az egyik közülük vádlón nekem szegezte a felkiáltó kérdést:
– Te nem olvastad Jókaitól az Egy az Istent?!
– Nem – feleltem csendesen, szégyenkezve.
– És te unitárius pap akarsz lenni?! – kérdezte ismét könyörtelenül, és úgy éreztem minden szándéka az, hogy beletaposson a tudatlanság szégyenteljes sarába. Aztán levette a polcáról a kötetet, és határidős feladatként kiosztotta olvasásra.
Akkor úgy olvastam végig ezt az akkoriban még ritka könyvet, hogy arra jobban emlékszem, hogy miért kellett elolvassam, mint arra, hogy mit olvastam. Évekkel később újra kézbevettem ezt a regényt, most már saját elhatározásból, ugyanis a könyvesboltban megtaláltam az új kiadást. Adorján Manassé alakja pedig folyton arra emlékeztetett, hogy kisebbségi létünk miatt közösségünk mennyire rászorul az igazi példaképekre.
Colosseum
Egykori „támadómat” ma már jó barátként tartom számon. Olvasd el te is Jókai sorait, aki a regény főhősét ott látja a Colosseum legfelső karzatán, amint lefesti az egyedi római látképet.
„Milyen boldog ember az a festő odafenn a karzaton! Most is ott ül a képrámája előtt, és dolgozik. A festő az egyedüli boldog ember a világon. Az nem féli a hontalanságot: neki minden föld hazája; az nem félti a nemzete nyelvét, az ő gondolatait minden nép megérti. Az nem fél az ütközettől, nem is vesz részt benne, lefesti azt. Égiháború, tengeri vihar rá nézve nem vész, csak modell – a néplázadás csak tanulmányfők csoportozata. Egész Róma a piacon van, és kiabál; ez pedig ül az ernyője alatt, és fest. Ha a római sereg diadallal fog hazavonulni, ő azt le fogja festeni, s igen szép kép lesz; s ha az ellenség ostromolni fogja Rómát, ő azt is le fogja festeni, s az még nagyobb hatású kép lesz. – A festő hidegvérű ember – lefesti Venust, s nem lesz szerelmes; s lefesti a Madonnát, s nem lesz bigott. – Lefesti az Istent és az ördögöt, s egyiknek sem hízelkedik. S milyen függetlenség érzetével kell annak járni a földön! Alkotásához nem kell neki senki segítsége; nem kell rá a papnak se esőt, se napfényt imádkozni; az ő rangját nem kell helybenhagyni, kinevezni, meghitelesíteni se királynak, se miniszternek, se doctorum collegiumnak – ahhoz nem kell se kegyelem, se szabadalom – se bevett vallás. – Ha lángesze van – világot hódít vele!” (Jókai Mór, Egy az Isten, I. rész, 16. fej., 104 old., Mentor kiadó, Marosvásárhely, 2008)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése