2010. november 1., hétfő

Bálint Róbert: Számontartás

2010. 10. 30. Bálint Róbert Számontartás







Lőrinc bácsi előttünk jár. Vezet végig a falun. Rójuk Csegez kanyargós, köves utcáit. Járunk házról házra. John és Trudi, a két Lynchburg-i a jelképes ajándékokat és a fényképezőgépet cipeli magával. Mindenkihez el akarnak jutni. Mindenkit akarnak látni.

Lőrinc bácsi megy előttünk. 84 évével diktálja az iramot. Így járunk kanyargós úton, kitaposott vagy begyepesedett ösvényeken. Úgy megyünk, ahogy ő tartja számon a falut, az embereket. Kire otthonában, kire kertjében, kire ágyában, kire munkavégzésében akadunk. Elvisz Nusi nénihez, Zsuzsikához, Zéfi ángyóhoz, Károlyhoz, Jolánhoz, az Ilonkákhoz, Ida nénihez, Szilágyiékhoz, Tarékhoz…. Mindenkiről mond valamit: „Ez jó dolgos asszony volt mindig.”. „Itt ebben az üres házban sok gyermek volt. Mind elmentek.” Itt jó gazda lakott.” Ha úgy gondolja, hogy valahol túl sokat időzünk, akkor biztat: „No, még sokfelé kell menni…”

„Jó, de már csak két helyen nem voltunk.” – vetem ellen a vége felé.

„S a temető!? Azt mondták, mindenkit látni akarnak. Akkor oda is ki kell menni. Most az esik útba.” És megy, választ sem igen várva megy előttünk…, aszerint, ahogy ő tartja számon falut, az embereket...

„Itt a kántor van, Domokos. A felesége is ide jön.” „Na, ide Ilonkát temettük, Isten nyugtassa. Ide jövök én is. Itt van a fiam, s az első feleségem.” „S ez itt a Nusi férje, ne”… S mondta a történetet az emberekről, a családjukról, a házaikról, a sorsukról, a múltról, a jelenről…, s arról, hogy ki hova „jön”…

Az ő lelkében és fejében mindenkinek megvan a helye. Temető és falu között, élők és holtak között nincs különbség. Egymáshoz tartozik minden és mindenki: az elmentek, és az elmenők, a megtértek és a megtérők, a szántóföld, a kert, és a mindent eltakaró föld is. Nem úgy van halál, mint vég, hanem mint pihenés, hazakerülés, mint az életnek része. Ez nem a halálba való belenyugvás, hanem az Isten akaratába való belenyugvás. Egyszerű, természetes, magától értetődő, törvényszerű megértése a porból lettünk porrá leszünk törvényének, s számot adó azonosulás a jézusi hittel: „Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene: mert mindenek élnek ő néki.” (Lk 20,38)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése