2011. február 10., csütörtök

Lázár Levente: Vadrózsa-kert

2011. 02. 10. Vadrózsa-kert Lázár Levente

Sokan vágyakoznak az új világba, ide Amerikába. „Itt van igazán jó élet” – mondogatják sokan. Ahol van becsülete a munkának, a szabadságnak, az egyénnek. Ahol van joga mindenkinek, ahol jól élhet, és gyermekét is békességben nevelheti. Bár hatalmas városokban csoportosulnak, ahol esténként a Fiastyúkot sem lehet látni az égen, mert nagy a fényáradat, de sok előnye is van. Minden nap, szinte minden percben történik valami érdemleges: színház, opera, előadások számtalan sora, sőt a Csík zenekar is itt van, otthoni hangokat hoztak. Vagy ott van a mozi, ajaj, a 3 dimenziós világ már a képernyőkön, sőt még a székek is mozognak. Az utcán hangtalanul suhanó elektromos autók, s mit sem számít, hogyha egy játékhelikopter átrepül a kerítésen, veszünk mást, nem keresgélünk, kéregetünk.

Nem is messze a lakásunktól van egy kert, rózsakert a neve. Csodálatos, lenyűgöző. Hasonlít egy kicsit a görög színházakhoz: félkörív alakban, lépcsősen, kónuszosan egymás fölé helyezett rózsasétányok. Természetesen illatfelhő, kínai kapukhoz hasonlító faállványok és a látvány… Az öböl, teljes valójában, háttérben pedig a Golden Gate, a híres híd. S ha mindezt „tetézni” szeretném, akkor azt is hozzáteszem, hogy nemsokára itt a naplemente, a maga vöröses, majd ciklámen árnyalataival, festői látványával.

Hát, érthető, hogy vonzó, csak az a baja, hogy nem természetes. Semmi nem természetes. Az utak, a város, a domboldalak, mindenhol az emberi kéz nyoma. A rózsakert szép, de valahogy nem annyira, mint az erdőszéli vadrózsabokor, amiből ősszel hecsedli-lekvár fő. Az emberek sem természetesek, sokat dolgoznak azért a sok pénzért, de mindennek az az ára, hogy néznek, és nem látnak, várnának, de sietnek, észrevennék, de nem volt szenzáció, s elmennek mellette. Nincs idő, mert az idő pénz. Erről szól minden… Nincs idő… Sokan tudatában vannak annak, hogy elszakadtak a természettől, a földtől, a levegőtől, a tűztől, a víztől. Istentől, embertől, érzésektől… S visszavágyakoznak oda, ahol épp mi még vagyunk.

Mi MÉG otthon, Hála Istennek, természetesek vagyunk, közel Isten teremtett világához, Istenhez, egymáshoz. Ahol nincs pénz, de van idő. Van idő egymással találkozni, a földet időnként megszagolni, a hecsedli bogyót egyenként leszedni. Ne vágyakozzunk ebbe a világba, s ha mégis kikeverednénk, ne vigyük haza azt, ami nem oda való, csak magunkat! Hiszen mi még mindig jó ösvényen járunk, s a járt utat nem érdemes elhagyni a járatlanért.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése