Tófalvi Tamás: Az ünnep te magad vagy

2011. 02. 09. Az ünnep te magad vagy Tófalvi Tamás

Az ünnepek mérföldkövek életünkben, felszabdalják múló időnk lineáris egyhangúságát, és újra, meg újra értelmet adnak a megállásnak, megpihenésnek. Olyan pillanat-töredékek, amelyek rövid időre elfeledtetik velünk a hétköznapok gondjait, felmelegítik az embertársainkkal ellangyosodott kapcsolatainkat, megerősítenek, feltöltenek és mindezek mellett sokszor ujjal mutogatnak azokra, akik közelebb kerültek hozzánk, vagy távolabb sodródtak tőlünk.

Azt szoktuk mondani, hogy olyan az ünnep, amilyenné mi magunk tesszük. Ezt átértelmezve bátran kijelenthetjük, hogy az ünnep mi magunk vagyunk. Az ünnep te magad vagy, mert semmivel sem lesz jobb, avagy szebb, ha te nem akarod, hogy az legyen, és egyetlen érzésnyivel sem lesz meghatóbb vagy szürkébb, mint ahogyan önmagad formálod.

Nemrégen születésnapot ünnepeltem, és az ember ezen pöffeszkedő napja attól szebb, attól több, mint bármelyik más, hogy elkezdi jobban, erősebben érzékelni az emberekkel való kapcsolatait. Hiszen ilyenkor derül ki, hogy kik is azok, akiknek fontosak vagyunk, kik azok, akiknek eszébe jutunk, bár egyetlen rövid köszöntés, egy sóhajtásnyi Isten éltessen erejéig. Lehullnak az álarcok, és önnön mezítelenségében az ember önmagát árulja el azzal, hogy hazudott, amikor valakit fontosnak titulált. Mert sosem az szüli igazán a kellemes érzéseket, hogy téged ünnepelnek, sosem az simogatja arcodra a mosolyt, hogy ez csak a te napod, hanem a tudat, hogy vannak emberek, vannak körülötted olyan barátok és kedves ismerősök, akik tényleg osztozni akarnak a te boldogságodban.

A múló idő napi gondossággal rombolja régi, porosodó kapcsolatainkat, s tán ezért van az, hogy lelked lángra lobban, amikor néhány szóban rég elfeledett kedves ismerőst vélsz felfedezni, vagy amikor olyan ember ölel át kedvességével, akitől a legkevésbé vártad. Ez pedig sokkal örömtelibb, semhogy azon gondolkodnál, hogy akit vártál, miért nem érkezett meg.

A gondosan tervezett, állandó mozgásban lévő létet fel-felszabdaló ünnep bizony néha bennünk is hasogat. Újra kell értelmeznünk kapcsolatainkat, rá kell ismernünk embertársaink valós arcára, s látni azt, hogy ki fontos annyira az életünkben, hogy osztozzon minden örömünkben. Mert fontossági sorrend mindig van, de hogy ki az első, és ki az utolsó, azt nekünk magunknak kell eldöntenünk.