2012. július 1., vasárnap

Makkai-Ilkei Ildikó: Nagy utazás

2012. 07. 01.     Nagy utazás     Makkai-Ilkei Ildikó    

Karinthy Frigyes a Találkozás egy fiatalemberrel című novellájában csodálatosan leírja azt a pillanatot, amikor negyvenévesen találkozik kamaszkori önmagával: egy másik ember szól hozzá.

Egy szép egy csúnyához, egy hívő egy hitetlenhez, egy tiszta, bátor, lázadó ifjú egy gyáva férfihoz. Egy zseniális kamasz egy megalkuvó, közepes íróhoz.

„Úgy nem lehetett, ahogy te akartad" - mondja neki keserűen az öreg.

Hogy akarta? Szépen. Tisztán. Nemesen. Nagyszerűen.

Csak csúnyábban lehetett! Koszosabban és kisszerűen.

Meg vagyok győződve, hogy ilyen találkozások bennünk is sokszor mennek végbe, velünk is megtörténnek, legyünk zseniális kamaszok, akik jövőnkön gondolkodunk, vagy legyünk idősebbek, akik életutunkra tekintünk vissza, és meglepődünk önmagunkon, valamikor mi is ujjongó, boldog, örülni, ragaszkodni, érdeklődni tudó gyermekek voltunk.

Fáradtnak tűnsz, mintha nem a régi volnál,
Hol van a tűz, hol van az a mindig sóvár régi láz,
Az a régi égi láz, amivel beléptél, s megszerettelek?

Nagy utazás, azt mondtad, hogy ez az élet, s nem halunk meg,
Az ember soha el nem téved, égi láz, a bizonyos égi láz,

„Megőrizni az ifjúságunkat nem élettanilag nehéz, hanem lelkileg. Mert elromlunk. Alkalmazkodunk a hitványhoz, a méltatlanhoz. Magunkba szívjuk a világ és a történelem minden szennyét, és elkoszolódunk (...) Az istenhit azt jelenti, hogy az ember nem felejti el a valódi arcát. Amikor még szép volt. Üde és tiszta.” (Müller Péter)

Nagy utazás, a vonatunk újra indul,
Nagy utazás, most a vágyunk már megint új útra visz,
induljunk el hát megint,
Gyere velem most az ígéret szerint!

Igen, indul is tovább életem, életed vonata, de remélem egy pillanatra felvillant benned is az a nem is olyan régi zseniális kamasz, aki voltál.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése