2012. július 16., hétfő

Székely Kinga Réka: Az ígéret

2012. 07. 16.     Az ígéret     Székely Kinga Réka    

Szombat este volt, főpróba a konfirmandusokkal. Két leány és két fiú állt ki a gátra.

Ígéreteket próbáltam kicsikarni tőlük. Hogy soha ne hagyjanak el, hogy legyenek jó emberek, hogy majd ha felnőnek, legyenek keblitanácsosok, gondnokok, lelkészek, kántortanítók.

Mint akik tudják, hogy ez az utolsó este, részben megkönnyebbülve, részben bánatosan repítettük fel szánkból a mondatokat. Nincs visszaút. Nem lehet hátraarcot csinálni és visszafutni egy esztendőt, vagy akár tizennégyet az időben. Nem lehet, vagyis fölösleges, egymás fejéhez vágni, hogy ki mit mikor kellett volna jobban csináljon. Az idő betelt. De vajon beteljesedik-e az az ígéret, amit eskü formájában mondanak el a konfirmandusok?!

Gondoltam leveszem róluk a súlyos ígéretek nehéz terhét, és arra kértem őket, hogy ha már olyan távoli ígéreteket nem is tudnak tenni, hogy felnőtt korukban alapemberei lesznek az egyháznak, legalább azt ígérjék meg, hogy újraalapítjuk az ifjúsági egyletet.

Legnagyobb meglepetésemre örömrivalgásba törtek ki az ifjak: egylet, legyen újra nálunk is egylet. Milyen jó lesz, minden héten valamelyik este beszélgetünk, filmet nézünk, meglátogatjuk a környező településeken működő egyleteket, táborokat szervezünk. Ha nem lenne konfirmáció, én akkor is egyletes lennék, mondogatták. Na-na, ez nem oly kedves megjegyzés, ismeret nélkül a hit is csak vakhit, tromfoltam vissza nekik.

Selymes, bársonyos, puha takaróként öleltek át az emlékek. Előszámláltam kincseimet: mennyi kedves, szeretettől csillogó tekintet, hány kedves szó zsongott már körül, mekkora álmokat álmodtunk, és hány megismételhetetlen óra telt már el konfirmadusokkal és az egyletesekkel.

Jó volt visszaemlékezni az egyletes esztendőkre és jó volt hallani, hogy ma is értéket képvisel a vallásunkkal való fiatalos együttlét.

Én is újrafogalmaztam ígéreteimet. Bár sokszor szakad el türelmem cérnája, amikor a kátét földhöz vágó, az ajtót becsapó, elrohanó, dühtől kidagadt ifjú arcok réme ijeszt. Amikor közömbös ifjú arcokat látok. De azon a szombat estén, főpróba után újra megígértem Istenemnek, hogy vigyázkodni fogok negatív, a fiatalokat ócsároló kijelentéseket tenni. Mert a mai fiatalok is jó arcok, jó emberek. A nekik felajánlott szeretet mindig szeretetet terem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése