2012. 07. 11. A folyékony idő Molnár Imola
Minden ember kerül élete folyamán olyan helyzetbe, hogy határozottan úgy véli: az idő a legnagyobb úr az életében. Az idő uralkodik minden felett, mert birtokolhatatlan és kezelhetetlen. Még ha azt is mondjuk, hogy az én időm most jött el, vagy a saját időmmel azt teszek, amit akarok, akkor is érezzük, hogy valójában nem a miénk, hanem mintha olyan valami lenne, amit mindenki bérmentesen élvezhet, de mégis rajtunk kívülálló, tőlünk független marad. Végtelenül folyékony, mely, ha akarjuk, ha nem: halad, és nincs hatalmunk fölötte.
Tetszik vagy sem, telik, múlik könyörtelenül, és vissza sohasem fordul.
Biztosan volt mindenki életében legalább egy olyan pillanat, amikor úgy vélte, helyzetére csupán egyetlen megoldás létezhet: az idő kerekének visszafordítása. Ha még egyszer ott lehetnénk valahol, másképp cselekednénk. Ha még egyszer beszélnénk vele, nem mondanánk ki azt a szót. Ha ismét visszamehetnék, bizony megtenném. Ha újrakezdhetném, jobban meggondolnám. Ha még egyszer visszajönne az a perc, most nem itt lennék, de a perc, ami elmúlt, nem jön vissza.
Abban is biztos vagyok, hogy nem csak azt szerettük volna, hogy visszafele pörögjön az idő, hanem azt is, hogy megálljon, hogy kifeszíthessünk egy pillanatot, hogy a végtelen idő homokórájában megfagyjon az épp lehulló pillanat homokszeme. És az a perc örökké tartson, ott legyünk benne mi, vele vagy velük, ott, akkor, abban a helyzetben csak azt a csillogó szempárt lássuk, csak azt a szót halljuk, csak azt érezzük, azt a békét, nyugalmat, de a perc, ami elmúlóban van, nem áll meg örökre.
Néha fájdalmas, néha keserű visszahozhatatlannak tudni az elmúlt időt, de semmi nincs véletlenül. Nem véletlen, hogy elsuhannak melletünk az órák, esztendők, és nem véletlen, hogy nem hozhatjuk vissza őket, nem állíthatjuk meg. Isten így tervezte meg, örökmozgónak alkotta az idő kerekét, mely csak egy irányba, előre halad. És ez egyáltalán nem baj, mert minden újabb perc újabb csodát rejt magában, s ha megfordulna vagy megállna az idő, sosem tapasztalnánk meg azt a szépséget, amit csak a jövő nyújthat nekünk.
Minden ember kerül élete folyamán olyan helyzetbe, hogy határozottan úgy véli: az idő a legnagyobb úr az életében. Az idő uralkodik minden felett, mert birtokolhatatlan és kezelhetetlen. Még ha azt is mondjuk, hogy az én időm most jött el, vagy a saját időmmel azt teszek, amit akarok, akkor is érezzük, hogy valójában nem a miénk, hanem mintha olyan valami lenne, amit mindenki bérmentesen élvezhet, de mégis rajtunk kívülálló, tőlünk független marad. Végtelenül folyékony, mely, ha akarjuk, ha nem: halad, és nincs hatalmunk fölötte.
Tetszik vagy sem, telik, múlik könyörtelenül, és vissza sohasem fordul.
Biztosan volt mindenki életében legalább egy olyan pillanat, amikor úgy vélte, helyzetére csupán egyetlen megoldás létezhet: az idő kerekének visszafordítása. Ha még egyszer ott lehetnénk valahol, másképp cselekednénk. Ha még egyszer beszélnénk vele, nem mondanánk ki azt a szót. Ha ismét visszamehetnék, bizony megtenném. Ha újrakezdhetném, jobban meggondolnám. Ha még egyszer visszajönne az a perc, most nem itt lennék, de a perc, ami elmúlt, nem jön vissza.
Abban is biztos vagyok, hogy nem csak azt szerettük volna, hogy visszafele pörögjön az idő, hanem azt is, hogy megálljon, hogy kifeszíthessünk egy pillanatot, hogy a végtelen idő homokórájában megfagyjon az épp lehulló pillanat homokszeme. És az a perc örökké tartson, ott legyünk benne mi, vele vagy velük, ott, akkor, abban a helyzetben csak azt a csillogó szempárt lássuk, csak azt a szót halljuk, csak azt érezzük, azt a békét, nyugalmat, de a perc, ami elmúlóban van, nem áll meg örökre.
Néha fájdalmas, néha keserű visszahozhatatlannak tudni az elmúlt időt, de semmi nincs véletlenül. Nem véletlen, hogy elsuhannak melletünk az órák, esztendők, és nem véletlen, hogy nem hozhatjuk vissza őket, nem állíthatjuk meg. Isten így tervezte meg, örökmozgónak alkotta az idő kerekét, mely csak egy irányba, előre halad. És ez egyáltalán nem baj, mert minden újabb perc újabb csodát rejt magában, s ha megfordulna vagy megállna az idő, sosem tapasztalnánk meg azt a szépséget, amit csak a jövő nyújthat nekünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése