2012. 07. 04. A hit dolgai Moldován-Szeredai Noémi
Szeretek stoppolni és szeretek stopposokat felvenni. Szeretek emberekkel beszélgetni és figyelni, hogy a társalgás hova alakul. Amikor beszélgetőtársam meghallja, hogy lelkésznő vagyok, főleg, ha olyan vallási kultúrához szokott, ahol nincsenek nőlelkészek, nagyon csodálkozik.
Ezután a bevezető után, legtöbbször a beszélgetés Isten és a hit dolgaira terelődik. Akkor lesz érdekes a beszélgetés, ha az általános megállapítások – egy Isten van, minek kell több vallás, mindenki hisz Istenben – után az egyén saját érzései, hitelvei, vívódásai is felszínre kerülnek. Ekkor látszik, hogy mennyire tudatos egy hívő ember, istenkeresése, hite, hitpróbái mennyire alakítottak ki egy szilárd meggyőződést számára. Azt szoktam mondani, hogy a hit olyan, mint mikor a sportoló edz. Ha edzés nélkül megy el a versenyre, akkor nem tud helytállni. Hogy megpróbáltatásokban hitünk erős legyen, ahhoz az kell, hogy eddzük hitünket a mindennapokban, Istennel való kapcsolatunkat ápoljuk. Ez mindennapos Istenkeresést, imádságot, meditációt feltételez.
Nemrég egy fiatal, vak cigány fiatalemberrel beszélgettünk a hit dolgairól, az istentiszteletről, vallásos közösséghez tartozáshoz. Tudjátok mit mondott?
„Olyan közösségbe járok, ahol érzem a szeretetet. Voltam más istentiszteleteken is, de ott nem éreztem ezt. Úgy szeretném, ha az emberek valóban hinnének Istenben és szeretettel élnének egymás mellett.”
Felteszem a kérdést önmagamnak: mit tehetnék, hogy a közösségben, ahova járok, érződjön a szeretet?
S te?
Szeretek stoppolni és szeretek stopposokat felvenni. Szeretek emberekkel beszélgetni és figyelni, hogy a társalgás hova alakul. Amikor beszélgetőtársam meghallja, hogy lelkésznő vagyok, főleg, ha olyan vallási kultúrához szokott, ahol nincsenek nőlelkészek, nagyon csodálkozik.
Ezután a bevezető után, legtöbbször a beszélgetés Isten és a hit dolgaira terelődik. Akkor lesz érdekes a beszélgetés, ha az általános megállapítások – egy Isten van, minek kell több vallás, mindenki hisz Istenben – után az egyén saját érzései, hitelvei, vívódásai is felszínre kerülnek. Ekkor látszik, hogy mennyire tudatos egy hívő ember, istenkeresése, hite, hitpróbái mennyire alakítottak ki egy szilárd meggyőződést számára. Azt szoktam mondani, hogy a hit olyan, mint mikor a sportoló edz. Ha edzés nélkül megy el a versenyre, akkor nem tud helytállni. Hogy megpróbáltatásokban hitünk erős legyen, ahhoz az kell, hogy eddzük hitünket a mindennapokban, Istennel való kapcsolatunkat ápoljuk. Ez mindennapos Istenkeresést, imádságot, meditációt feltételez.
Nemrég egy fiatal, vak cigány fiatalemberrel beszélgettünk a hit dolgairól, az istentiszteletről, vallásos közösséghez tartozáshoz. Tudjátok mit mondott?
„Olyan közösségbe járok, ahol érzem a szeretetet. Voltam más istentiszteleteken is, de ott nem éreztem ezt. Úgy szeretném, ha az emberek valóban hinnének Istenben és szeretettel élnének egymás mellett.”
Felteszem a kérdést önmagamnak: mit tehetnék, hogy a közösségben, ahova járok, érződjön a szeretet?
S te?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése