2012. július 22., vasárnap

Sándor Szilárd: Forróság

2012. 07. 22.     Forróság     Sándor Szilárd    

Rím kedvéért égetted meg a lelkem,

Miközben fáklyád előtt térdepeltem?



Szavak mélyéről füstölted ki az árnyat,

És e csendben a gondolat is kiszáradt.



Versem  mélyén perzsel már az árnyék,

E füstölgő oduban kormosan rád várnék.



Minden  fészek, ha el nem égett volna,

Most erdő  is mező is érted lángolna.



Mindent befed e forró lebegő levegő,

Lángtenger közepén remegő temető.



Hamuszürke hajnal söpör a viharral,

Játékot űz egy fekete színű sóhajjal.



Egy marék megégett mondat a jussom,

E fájdalmas fényből feléd is jusson!



Talán értetlenül olvasod e versem,

Mit ráncos homlokodra pecsételtem?    

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése