2012. 08. 15. Kacat Farkas Dénes
Emberi tulajdonságunk egyike az, hogy sok-mindent elrakunk olyan megfontolásból, hogy amikor nincs – legyen!
Így került a kezembe a minap egy stoppoló-fa. Aki ezt nem érti, azoknak magyarázat gyanánt fogalmazom meg, hogy ez egy esztergán csinált fagomba, melyet a lyukas zoknik, harisnyák stoppolására használtak. Akinek nem volt ilyen stoppoló gombája, az elhasználódott villanykörtével is elvégezhette eme divatjamúlt tevékenységet. Gyermekkoromban sokszor láttam midőn Édesanyám a viseltes meglyukadt harisnyáink sarkait felújította s aztán kevés idő múltán megint és megint ismétlődött a stoppolófa igénybevétele.
Látva ezt a kacattá vedlett eszközt elgondoltam, hogy 1963 -ban, mikor gyalog a Szarkakő mellett Gyepesből mentem Udvarhelyre, mindig egy listára feljegyeztem, hogy kinek mit kell hozni a városból. A távolság mintegy tíz-tizenkét kilométer lehetett, s leggyakrabban kedden mentem, mert a hetipiacra általában akadt útitárs is. Kies tájon vezetett az ösvény, élmény volt hallgatni az öregek meséit, midőn elmondták, hogy a gyepesi és udvarhelyi határ találkozásánál valamikor volt még egy falu, mely nyomtalanul odalett, ma már a pontos helyét sem sikerül meghatározni. Ennek a falunak Tivadarfalva volt a neve. Lehet, hogy csak a fantázia szülte eme felvetést.
Visszatérve a stoppoló-gomba kapcsán jött gondolataimra, a bevásárló listám tételeire, ilyenszerű megbízatásokat soroltam fel magamnak: lámpabél,lámpacső (üveg) ,cseresznyefa-szipka, lapos Marosesti, gyufa,folttisztító benzin, kulcsszappan stb.
Barta Andrásnak, a vén suszternek, egy katuja faszeg, egy tucat spicc minden méretből, patkó a bakancsokra.
Nekem patefontűre is szükségem volt s még kellett pennahegy, tinta, itatós és indigó, meg tintaceruza is.
Ha ma ezt a listát valamelyik gyermekemnek a kezébe adnám, lehet hogy megkérdeznék kellő iróniával, hogy spanyolviasz nem kéne-e ?Az sem kizárt,hogy kérdés jönne felém,hogy apa, valami baj lett veled?
Istenem! Lehet, hogy az eszközök, melyek a listámat képezték és emlékeimben megmaradtak, sa stoppoló-gomba is , mint az ember, midőn az ideje lejár: átvedlik ittfelejtett időszerűtlenséggé.
Vajon valaha, valaki utánanéz, hogy egyáltalán létezett Tivadarfalva?
Emberi tulajdonságunk egyike az, hogy sok-mindent elrakunk olyan megfontolásból, hogy amikor nincs – legyen!
Így került a kezembe a minap egy stoppoló-fa. Aki ezt nem érti, azoknak magyarázat gyanánt fogalmazom meg, hogy ez egy esztergán csinált fagomba, melyet a lyukas zoknik, harisnyák stoppolására használtak. Akinek nem volt ilyen stoppoló gombája, az elhasználódott villanykörtével is elvégezhette eme divatjamúlt tevékenységet. Gyermekkoromban sokszor láttam midőn Édesanyám a viseltes meglyukadt harisnyáink sarkait felújította s aztán kevés idő múltán megint és megint ismétlődött a stoppolófa igénybevétele.
Látva ezt a kacattá vedlett eszközt elgondoltam, hogy 1963 -ban, mikor gyalog a Szarkakő mellett Gyepesből mentem Udvarhelyre, mindig egy listára feljegyeztem, hogy kinek mit kell hozni a városból. A távolság mintegy tíz-tizenkét kilométer lehetett, s leggyakrabban kedden mentem, mert a hetipiacra általában akadt útitárs is. Kies tájon vezetett az ösvény, élmény volt hallgatni az öregek meséit, midőn elmondták, hogy a gyepesi és udvarhelyi határ találkozásánál valamikor volt még egy falu, mely nyomtalanul odalett, ma már a pontos helyét sem sikerül meghatározni. Ennek a falunak Tivadarfalva volt a neve. Lehet, hogy csak a fantázia szülte eme felvetést.
Visszatérve a stoppoló-gomba kapcsán jött gondolataimra, a bevásárló listám tételeire, ilyenszerű megbízatásokat soroltam fel magamnak: lámpabél,lámpacső (üveg) ,cseresznyefa-szipka, lapos Marosesti, gyufa,folttisztító benzin, kulcsszappan stb.
Barta Andrásnak, a vén suszternek, egy katuja faszeg, egy tucat spicc minden méretből, patkó a bakancsokra.
Nekem patefontűre is szükségem volt s még kellett pennahegy, tinta, itatós és indigó, meg tintaceruza is.
Ha ma ezt a listát valamelyik gyermekemnek a kezébe adnám, lehet hogy megkérdeznék kellő iróniával, hogy spanyolviasz nem kéne-e ?Az sem kizárt,hogy kérdés jönne felém,hogy apa, valami baj lett veled?
Istenem! Lehet, hogy az eszközök, melyek a listámat képezték és emlékeimben megmaradtak, sa stoppoló-gomba is , mint az ember, midőn az ideje lejár: átvedlik ittfelejtett időszerűtlenséggé.
Vajon valaha, valaki utánanéz, hogy egyáltalán létezett Tivadarfalva?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése