2012. augusztus 30., csütörtök

Székely Kinga Réka: Elfogadás !?

2012. 08. 30.     Elfogadás !?     Székely Kinga Réka    

Vannak helyek, ahova lelki kényszerből többször eljárok. A hely szelleme, vagy a hely embere kényszerít oda mennem.

Gyermekkoromban a kobátfalvi Akasztó domb és a felső temető voltak azok a helyek, ahol tapintani tudtam a megfoghatatlant. Az Akasztó domb szent rettegéssel töltött el, mert a faluban mindenki olyan természetes egyszerűséggel magyarázta, hogy: azért Akasztó domb a neve, mert régebb ott akasztották fel azokat, akiket elítélt a törvény. A büntetés nem mindig jogos, tudtam már gyermekkoromban, ezért borzadtam valahányszor belegondoltam, hogy nemcsak a hétpróbás gazembereket akasztották fel valaha azon a dombon, de azokat is, akiket koholt vádak alapján tettek el láb alól.

A felső temető vonzerejét leginkább a szerelemből meghalt lány sírköve képezte. Tényleg meg lehet halni a szerelem miatt? Egy szerelmes szív valóban nem tudja elfogadni az eltaszítást? Amikor ezeken a helyeken leültem a földre, mindig úgy éreztem, hogy az ég lehajolt a földhöz, a túlvilág belépett a földi világba és én a mérhetetlen öröklétben kedvemre sírhattam, kacaghattam, szerethettem, utálhattam. Megéreztem a teljességet.

Vannak helyek, melyekre kisugározni láttam azt a szeretetet, mely engem is éltetett rettegéseimben. Egy-egy ilyen helyre ösztönszerűen vittem sebeimet és gyöngyeimet, talmi és igazi kincseimet. Vittem kusza álmaimat, hamis barátaimat, egymást bedaráló jövőképeimet. Vittem sántikáló reményemet, de vittem azt is, ami életemnél is drágább. Azok a helyek úgy hozzánőttek szívemhez, mint saját életterem.

Vannak helyek, ahonnan elköltöznek az emberek. Átköltöznek a másvilágra, vagy átköltöznek egy másik helyre. Amikor elköltözik az ember, akin keresztül a hely is része lett életednek, olyan keserű érzés szakad rád, mint amikor egy madár nélküli fészket látsz.

Lefúrok lelkem mélyére. Keresnem kell egy megnyugtató, reményt adó gondolatot. Találnom kell egy boldog érzést, hogy maradandó sérülés nélkül éljem át azt, hogy vannak helyek, ahová többet nem mehetek, mert nincs akihez.

Vajon megnyugszom attól a szent beszédtől, hogy minden változás fájdalommal jár, de minden változás egy új lehetőség?! A kisgyermek sem boldog attól, hogy nő a foga. Ordít a fájdalomtól. Idő teltével azonban hálásan emlékszik vissza ezekre a hónapokra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése