2012. 08. 29. Türelem nevelek ifj. Szombatfalvi József
Add meg Uram, de azonnal! - szól sokszor a kérés, amelyre gyors reagálást, választ várunk. Ebből bizony hiányzik a türelem, amivel rákészülhetünk az ajándék, a vágyott tárgy, az isteni áldás érkezésére.
Lassan vége a vakációnak és újra kezdődik az iskola. A sok, vakációban felszabadult gyerek újra bekényszerül egy olyan keretbe, ahol nem mindig érzi jól magát, sőt. De bekényszerítjük, mert ma ezt tartjuk jónak. Hogy mi lesz személyiségével, talentumaival, az másodrendű dolog.
Türelmetlenül várjuk el a jó teljesítményt, ha lehet azonnal.
A lovakkal való foglalkozás rendjén tanultam meg, hogy jó kapcsolatot kialakítani csak türelemmel lehet. Lehet másként is, de vajon megéri?
Mészáros Gyula természetes lóidomár mondta: „a ló okos állat, ezért hamar megtanulja, hogy kivel van dolga. Amikor meghallja a csizma nyikordulását, már tudja, mire számíthat…”
Isten egymásra bízott s ránk a gyermekeket. Ahhoz, hogy megértsük őket, rengeteg türelemre van szükségünk.
Amikor türelmetlenségen kapom magam e területen, sokszor be kell lássam, bizony a hiba az én készülékemben volt, és úgy kezdődött, hogy hiányzott valami, amit úgy hívnak: türelem.
Miért van ez? - azt tapasztalom azért, mert ilyenkor túlontúl elfoglalt vagyok, és rosszul állítottam fel a prioritásokat. Pont azon személyre jutott a legkevesebb figyelmemből, türelmemből, akit fontosnak nevezek.
Türelmemet növelnem és nevelnem kell, és megtanulnom azt, akár az állatokkal való foglalkozásból is, hogy: a jó munkához idő kell, no, meg türelem.
Az este egy vendéglőben vacsoráztunk s a rendelés felvételétől számítva, bizony jó időbe telt, amíg a vacsora megérkezett. Újabb példát adva arra, hogy az ízletes étek előállításához is időre és türelemre van szükség.
A címből szándékosan hagytam ki a központozást. Tegye mindenki oda, ahová a szíve diktálja, én: türelem nevelek
Add meg Uram, de azonnal! - szól sokszor a kérés, amelyre gyors reagálást, választ várunk. Ebből bizony hiányzik a türelem, amivel rákészülhetünk az ajándék, a vágyott tárgy, az isteni áldás érkezésére.
Lassan vége a vakációnak és újra kezdődik az iskola. A sok, vakációban felszabadult gyerek újra bekényszerül egy olyan keretbe, ahol nem mindig érzi jól magát, sőt. De bekényszerítjük, mert ma ezt tartjuk jónak. Hogy mi lesz személyiségével, talentumaival, az másodrendű dolog.
Türelmetlenül várjuk el a jó teljesítményt, ha lehet azonnal.
A lovakkal való foglalkozás rendjén tanultam meg, hogy jó kapcsolatot kialakítani csak türelemmel lehet. Lehet másként is, de vajon megéri?
Mészáros Gyula természetes lóidomár mondta: „a ló okos állat, ezért hamar megtanulja, hogy kivel van dolga. Amikor meghallja a csizma nyikordulását, már tudja, mire számíthat…”
Isten egymásra bízott s ránk a gyermekeket. Ahhoz, hogy megértsük őket, rengeteg türelemre van szükségünk.
Amikor türelmetlenségen kapom magam e területen, sokszor be kell lássam, bizony a hiba az én készülékemben volt, és úgy kezdődött, hogy hiányzott valami, amit úgy hívnak: türelem.
Miért van ez? - azt tapasztalom azért, mert ilyenkor túlontúl elfoglalt vagyok, és rosszul állítottam fel a prioritásokat. Pont azon személyre jutott a legkevesebb figyelmemből, türelmemből, akit fontosnak nevezek.
Türelmemet növelnem és nevelnem kell, és megtanulnom azt, akár az állatokkal való foglalkozásból is, hogy: a jó munkához idő kell, no, meg türelem.
Az este egy vendéglőben vacsoráztunk s a rendelés felvételétől számítva, bizony jó időbe telt, amíg a vacsora megérkezett. Újabb példát adva arra, hogy az ízletes étek előállításához is időre és türelemre van szükség.
A címből szándékosan hagytam ki a központozást. Tegye mindenki oda, ahová a szíve diktálja, én: türelem nevelek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése