2012. augusztus 2., csütörtök

Fülöp Júlia: A színjátszóról

2012. 08. 02.     A színjátszóról     Fülöp Júlia    

Az erdélyi unitárius ifjúság és más felekezetű, szabadelvűen vallásos fiatalok szervezeteként működő Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet minden évben megszervezi a színjátszó találkozót. Ez a rendezvény a fiókegyleteink keretében működő színjátszó csoportok verseny jellegű seregszemléje. Kiváló tehetségkutató és közösségépítő fórum. 1997 óta minden évben megszervezzük.Átlagos részvétel: 450 versenyző és műélvező.


De Te még mindig nem érted. Azt kérded, mi az, hogy ODFIE Színjátszó találkozó. úgy igazán. Válaszként szavaim vannak, de tudom, Te megérted a mögöttük meghúzódó tartalmat. Szabadság. Élmény. Életérzés. Színek. Arcok. Játék. Közösség. Otthon. Hangulat. Izgalom. Buli. Egy újabb út Magad és mások fele.


Csomagolj hát, és indulj el... S ha még mindig nem győztünk volna meg, olvass bele a tavalyi hangulatba.

Ezzel a felkiáltással és dallal indítottuk útnak az immár XV. ODFIE Színjátszó Találkozónkat, július 28-án, Szabédon. Biztosan tapasztaltad már, kedves Olvasó, hogy egy meghitt együttlét, egy kedves ölelés olyan, mintha zenéje lenne. Különös dallamok járták át a mi „együtt-létünket” is e néhány nap alatt, mi pedig önfeledten táncra perdültünk. Pörögtünk, csápoltunk, ugráltunk, forogtunk. Háromlépéses tánc volt ez.

Az egyik önmagunk fele irányult. Saját magát tette próbára a helybeliek és távolról érkezett egyletesek közös szervezői csapata. Egy ilyen rendezvénnyel járó munka gyakran türelempróba, saját határaink feszegetése, ugyanakkor biztos út a jobb, emberibb önmagunk fele. De semmiképp sem teher. Öröm, a szó legteljesebb értelmében. Öröm a kalapácsolás, terítés, terelgetés, falugyűjtés, zsűrizés, éjszakai őrizet, irodai munka, festegetés, takarítás is. Aztán önmaguk felé léptek azok a fiatalok, akik versenyezni érkeztek. Alakításukba, az álarcba saját magukat is beleszőtték, a műhelymunkák alkalmával pedig képességeiket fejlesztették.

A tánc második lépése egymás fele vezetett. Ehhez a lépéshez a rendezvényt nyitó felvonulás adta meg a hangot, amivel a résztvevők mind a világgal, mind egymással tudatták, hogy vidám, zajos, i atalos önmagukat hozták Szabédra. Az esti tábortűz, a Graphic koncert, a betfalvi buli, bál, a közös szórakozás, éneklés pedig megerősítette bennük azt, hogy itt otthon vannak. Ismerősök, barátok körében, ahol önmaguk lehetnek, s talán elengedhetik néhány napra mindennapi létük valóságait. A vendégelőadások alatt pedig, Bösendorfer zongorája mellett, Klamm tanár úr segítségével, majd a csíkzsögödiek falakat rengető tánca által egy újszerű közösségi élménynek lehettünk a részesei.

A harmadik lépés felfelé mutatott. Igen, ez az irány, persze nem a felhők, hanem a lélek magasságába. Ebben a különös együttlétben nemcsak egymás, hanem az Ő zenéjét is hallgattuk, a közös áhítatok és a Csécs Márton Lőrinc által tartott istentisztelet alkalmával. Persze tudtuk, hogy emellett állandó „adás” van. Ez a Zene akkor is szól, ha éppen nem erre i gyelünk. Július 31-én zártuk rendezvényünket, de ezzel a  Szabédidő nem járt le. Tovább táncoltuk azt egymással megosztott üzeneteinkben, leveleinkben, amelyek mind arról szá-moltak be, hogy Szabédon, ebben a közösségben otthonra találtunk, és visszavágyódunk.

Figyelemmel követtük a sajtó visszhangját, s rájöttünk, ottlétünk igazi lényegét csak az érthette, érezhette, aki ennek a világnak nem szemlélője, hanem részese volt. Mert nem lehet csak fellépő csapatokról, eredményekről, előadásokról, programról beszélni. Egy ilyen rendezvény lényege mindezek mögött van. Ami talán nem más, minthogy mindeközben mi magunkban raktunk fészket szebb önmagunknak, szorosabbra kötött baráti szálaknak, Szabéd falucskájának és közösségének, s Neki. A Tánc pedig minden távolság ellenére folytatható, a Zene szól. Fülelj!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése