Makkai-Ilkei Ildikó: Ne féljetek!

2012. 12. 13.	Ne féljetek!	Makkai-Ilkei Ildikó
Az angyal pedig ezt mondta nekik: „Ne féljetek…” Lk 2, 10 Nemrég igen megható élményben volt részem. Kisebbik, kétéves lányommal a szomszédba igyekeztünk, ahova ő nagyon szeret el-ellátogatni, hiszen ott lakik egy kislány, akivel imád játszani. Láncon tartott, ám igen veszélyes kutyájuk miatt a legtöbbször a kapuban állva szoktam kiabálni addig, amíg valaki elénk jön. Akkor is ezt cselekedtem, sorba kiabáltam a családtagok nevét, amikor kézen fogott a két éves aranyos angyalkám, és összerakta élete első mondatát: „Ne félj, anya!”, és ezt párszor megismételte. Csodálatos érzés volt hallgatni ajkairól a bátorító első mondatot. Valami ahhoz hasonló derengett fel bennem, amit a pásztorok érezhettek az első karácsony sötét éjjelén, amikor az angyali sereg e szavakkal biztatta őket: Ne féljetek! Ne féljetek, ez a két szó, ez a rövid mondat jön nekem is csupán ajkamra, mintha én is most tanulnék beszélni, most raknám össze első szavaim, de úgy érzem, ebben a két szóban sokminden benne van. A biztatás, amit adunk és kapunk, a bátorság, ami bennem is megszületett, és elindultam előre a járdán kézen fogva kicsi lányom, nem félve az acsarkodó kutyától, benne van egy kicsit a szégyen is, hogy ő, az a kisember bátrabb volt, mint én, benne van a törődés, ahogyan egymásra nézünk, és igen: a szeretet. Ne féljetek, juttatták eszembe néhány napja az angyali örömüzenetet, ezt üzenem én is az advent fogyó napjaiban. Félelem, félelmek nélküli, bátor, boldog egymással törődős ünnepet kívánok mindannyiunknak.