Szász Ferenc: Töprengek, tehát...

2012. 12. 31.	Töprengek, tehát...	Szász Ferenc
Ha nagyon régen is, de volt egy-két olyan pillanat életemben, amikor úgy véltem, éreztem, hogy osztályrészemül juthat a lét igazsága és teljessége. Olyan nagy szavak ezek, hogy szinte szégyellem őket így leírva, szolgáljon mentségemül, hogy szigorúan csak a saját létemre gondoltam, világmegváltó álmokat, terveket sohasem dédelgettem magamban. Milyen jó - adok most hálát Istennek -, hogy így volt. Jó, mert az ige után következő fránya  e r g o  most nagyon keserven érinthetne létfogyatékosságomban, fogyó életemben. Ugye ráismertél arra, hogy Descartes-ot parafrazáltam volna a címben, de ha már a vallomásoknál tartunk, elárulom azt is, hogy mostanában nagyon ritkán gondolkodom, legalábbis a szó klasszikus értelmében. Kikopott életemből, lelkemből a gondolat hajdani merészsége, lendülete, íve, szépsége, megfogyatkozott izgalma és öröme. Maradt a töprengés. Nem tudom, honnan ered e szó nyelvünkben, de gondolom a töredék, a törpeség, a törődöttség közeli rokona lehet, s akkor már mindjárt érthetőbb, mire gondolok. Töprengek tehát, apró dolgokon, szinte kerülve az erőfeszítést, előre bevállalva a lemondást, az esetleges kudarcot is. Itt vagyok, jelen vagyok még, és mégsem. Vagyok helyett vagyogatok. A kétségek megmaradtak ugyan, de már nem zavarnak annyira, legalábbis nem annyira, mint a gondolkodót. Töprengőként könnyebb elfogadnom a világot, ha önmagamat nem is minden esetben. Töprengek, tehát... nyertem egy alliterációt, de elvesztettem a szép tömörséget és a folytatást. Pedig folytatás van, csak ezen még gondolkodnom, bocsánat, töprengenem kell még egy kicsit. Középiskolás koromban körülöttem mindenki Szilágyi Domokos rajongó volt. Én is szerettem a verseit, de a szívem igazán Páskándi Gézához vonzódott. Egy alkalommal a végzős brassaisok tőle választottak idézetet ballagási tablójukra, jelesen a következő sorokat: Állok a létben végül mosolyogva. Ha lettem, kelletem. Tehát. Ezt a mosolyt kívánom neked most év végén, év elején töprengéseiben. S mert ma kabaré, nevetés is járja, hadd írjam ide azt a recepciót is, azt a magyarról székelyre való fordítást, amelyet hajdani kollegámból e sorok kiváltottak: Mire az előcsarnokból felért a második emeletre így adta tovább a költői üzenetet: Ha megcsináltatok, itt vagyok. Mesze. Fogadd hát szeretettel év végi, újévi jókívánságaimat, vagyis mesze.