2012. december 24., hétfő

Szabó Adél: Vízió

2012. 12. 23. Vízió Szabó Adél
Karácsony szombatja van.
Állok a születés átformáló fényében. Körülöttem havas csend szitál. A téli természet ünnepi fehérben. Várok. Lassan recsegve-ropogva a zsindelyes harangláb lélegezni kezd, és ma újra életre kelnek az évszázados harangok. Gyertek ti mind, kik régen nem voltatok. Gyertek, kiknek lelke tele van haraggal. Gyertek özvegyek. Jöjjetek, kik régen elfelejtettétek az ünnep meleg tisztaságát. Jöjjetek, jöjjetek! Zúgnak, hívnak a harangok karácsony estre. Ahogy magamra terítem a palástom, békesség tiszta érzése kerít hatalmába.
Ma mind itt lesznek. Ma megtelik a templom. Ma egymás mellé ülnek, ahogy az őseik tették. Lassú léptekkel haladok a templom fele, kezemben a Biblia és az ünnepi műsor, mögöttem a tizennégy kálnoki unitárius gyermekem, a jövendő lépdel, és szívemben az elhalkuló harangszó ver: Jöjj Uram! Te tégy csodát. Fordítsd híveim arcát magad felé, az ünnep, a szeretet, a megtartás és összetartozás felé. S ahogy feltárul előttem a templomajtó, szívemet melegség önti el. Hát itt vannak. Ma itt vannak. És a mával kezdődik a holnap.  Karácsony van. Sepsikálnokon is megszületik a Megtartó.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése