Moldován Szeredai Noémi: Gondolatok

2012. 12. 17.	Gondolatok	Moldován Szeredai Noémi
Figyelem a három égő gyertya lángját, és gondolataimba merülök. Az idei adventben tudatosan törekedtem a csend idejére, amikor az adventi gyertyákat meggyújtva végiggondoltam barátaimat, ismerőseimet, örömben vagy bajban szenvedő embereket és értük imádkoztam, pozitív gondolatokat küldve feléjük. Ma gondolok a barátnőmre, ki élete nehéz döntése után újraértékeli életét, örömeit, erőforrásait s a mindennapok kihívásaiban, lépésről-lépésre halad előre. Gondolok a barátnőre, ki szusszanni sem tud  munkájától, s mégis meg kell találja az ünnepre készülés lelki lehetőségeit. Gondolok a legjobb barátnőmre, akivel, ha keveset is találkozunk, de lélekben egymás rezdüléseit érezzük. Gondolok új barátnőmre, és hálás vagyok Istennek, hogy felnőttkorban is megajándékozott rokon lélekkel való találkozással. Gondolok az egyedül élő, magányos és anyagi nehézségekkel küzdő gyülekezeti tagra, kinek az egyház, az istentisztelet vigasz és erőmerítés is. Gondolok az ismerősre, aki sokrétű munkája, közösségi elkötelezettsége mellett is mindig időt tud szakítani, hogy szűkebb és tágabb családjával együtt legyen. Gondolok a vallásórás gyermekekre, s látom szemük csillogását, mikor átszellemülten mondják szövegüket a betlehemes játék próbáján. Gondolok messze lakó barátokra, akikről tudom, hogy rám gondolnak és közösségemért dolgoznak. Gondolok a nagylányomra, aki hitetlenkedve mondja, hogy az osztályában senki sem mond napi jócselekedetet az adventi kalendárium kibontásánál. Gondolok kislányomra, aki öt évvel ezelőtt - egy hideg, havas hétfőn, december 17-én született. S végtelenül hálás vagyok Istennek, hogy sokan vannak, akikre gondolok, akikért imádkozom, akiket szeretek.