Farkas Dénes: Hirdetőtábla

2013. 03. 05.	Hirdetőtábla - In memoriam Nagy Ödön	Farkas Dénes
In memoriam Nagy Ödön   1959-ben kérdeztük meg egymást: téged minek hívnak? Te Ödön voltál, én Dénes. A jelzett esztendő őszétől 2013. március 3-ig az Élet nagy katalógusában kenyeres pajtásként egy azon hirdetőtáblán szerepeltünk. A hirdetőtábla a hajdani Egyetemi Fokú Protestáns Theologiai Intézetet (mi csak teológiának mondtuk és írtuk) folyosóján volt, a főtitkárság és a rektori hivatal előtti falon. Ide függesztették ki a tudnivalókat, melyeket a tiszteletes ifjúság esetenként jól, esetenként ellenszenvvel vett tudomásul. Olyan is volt, hogy a nem tetsző közleményeket a diákok karikatúra rajzokkal, vagy csúfondáros megjegyzésekkel tették éktelenné. Azért, hogy ez elkerülendő legyen, egy lakattal ellátott dróthálós ajtót tettek a hirdetőtábla elé olyan távolságra, hogy ceruzával ne érjük el a szövegeket. 1963 tavaszán, − ha nem csal az emlékezetem − ez egész teológián (három felekezet) 12 hallgatója álltunk államvizsgára, amit kispapinak neveztek a berken belül. Unitáriusok ketten voltunk: Te meg én. A hirdetőtáblára névsor szerint tüntettek fel. Erősdi volt az első, s az F-betűvel kezdődő nevemmel én voltam a második. A többiek később Geréb, Juhász Jánosi, Kallós, Kovács és így tovább...Te valahol ezek után Nagy előneveddel hátrább szerepeltél. Mindnyájunk neve után odaírta a gépírónő, hogy IV éves theol. hallgató. A jelzett sorrendben mentünk be a szorítóba, egy-két óra gyötrelme után közölték, hogy a szigorlatot elfogadták. Szorongtunk a folyosón fekete ruhában, nyirkos tenyérrel, vacogva s mégis verejtékesen. Sikeresen „átestem” a szigorlaton s odamentem a hirdető táblához,s  lám csodák csodája nem volt lelakatolva. Azonnal vettem egy színes ceruzát, s a nevem mellett e IV éves theol.hallgató szót kihúztam s rögvest odaírtam, hogy unitárius lelkész. Stréberségem ma is szégyenem, mert a vizsgázás lázában odamentem hozzád, és azt kérdeztem, hogy te még diák vagy? A válaszod, mely nekem útirányt sugallt, már elveszett az idők tengerében. Pár óra eltolódással Te is unitárius lelkész lettél, s az Élet nagy hirdetőtábláján soha többet nem „szívattuk” egymást. A hirdetőtábla szószékké minősült s fekete palástban végig vacogtuk, nyirkos tenyérrel, verejtékesen az életet, s most a Nagy Szigorlaton Te már átestél. Drága Kenyeres pajtásom! Te már nem olvashatod el ezt a pár soromat, pedig mennék leütni a drótozott ajtó lakatját és az Élet Hirdetőtáblájára szép nagy betűkkel írnám Nagy Ödön neve után, hogy ISTEN VELED!