Sándor Szilárd: Szép tavasz

2013. 03. 06.	Szép tavasz	Sándor Szilárd
(tavasszal elhunytak emlékére vigasztalhatatlan vigasztalásul) Szép fehér tavaszi hóvirág volnék és haláláról telefonál a szomszéd. Mondja: nyolcan évesen kész már meghalni. Ne szenvedjen.Fény ár- beszédében remény-vágyó panasz. Hiszen: itt van számára is a tavasz! A torokfájás, a hűlés ágynak döntött, miközben a telefonom rám-csöngött. Elhangzik még sok rejtélyes gondolat. Remény s ima-szárnyakat bontogat az ébredni-akaró törékeny kikelet, s egy egész tavaszt átköltő ligetet! Kipattantak lassan a barkán a rügyek, Zöldülnek majd a füvek és a közügyek, előjönnek a föld alól a dermedt nyüvek dombokon élednek újra a pásztor-tüzek. A telefonbeszélgetés vége felé leesik az arcunkról az idő-relé, reménységgel ölel át a csend, ő lenne itt már: maga a Szent? Ha szép tavaszi hóvirág volnék Olvasóm Tefeléd is oda hajolnék, Virágillatot csak rád pazarolnék. E tavaszból én így távoznék. S mindazok kik már eltávoztak, mellőlünk egy időre hiányoznak, mindazok emlékére nyílik a virág s szólalnak meg a tündértrombiták.