Gál Zoltán: Nagyszombat

2013. 03. 30.	Nagyszombat	Gál Zoltán
Elnémult a Golgota. Csupán három kereszt jelezte odafent az előző napi tragédiát. A középen levő kereszten még olvasható a felirat: a zsidók királya. Valami hatalmas csend telepedett a városra. Máskor mintha vidámabb lett volna a pihenés napja. Most azonban minden néma. A gyászos csendet néha éppen egy élelmet kereső madár hangja töri meg. A várostól távolabb, egy sziklasír előtt két őr áll zordan, a semmibe tekintve. Parancsot kaptak, hogy ott teljesítsenek szolgálatot, nehogy valaki megkísérelje elvinni azt, akit elnémítottak örökre. Egy háznál keserves zokogás hallatszik tegnap óta. Azt beszélik, vigasztalhatatlan az ott lakó: szeretett fiának kénytelen volt végignézni szenvedését, és könnyeivel áztatta a rögöket, ahová azt a bizonyos keresztet rögzítették. Az ablak alatt elhaladók csendesen súgnak össze: szegény asszony…próféta volt a fia…, azt mondták, talán ő hozza el a szabadulást…, mi lesz ezután? Azonban a némaságon és gyászon túl, a napsugarak csendesen simogatják végig a rétet. A fűszálak és a virágok megújulásról beszélnek. A patak odalent a völgyben csendesen lehel életet az ébredő alkotásba, és csendes szellő dudorászik végig  a fák törzsein. A világ húsvétra készül…