Pál János: Senki sem jó, csak egy, az Isten

2013. 03. 13.	Senki sem jó, csak egy, az Isten	Pál János
Néha elhatalmasodik rajtam az érzés, hogy „szentek seregei” vesznek körül mindenhonnan … Mindezért vélhetően a konyhaszéken, ágyban, de még a vécé ülőkéjén  (stb.) is utolérő tömegtájékoztatás a legfőbb ludas?! Az újság lapjain, a televízió és számítógép képernyőjén, a rádió hullámain ugyanis ott tündökölnek fáradhatatlanul a makulátlan életű és munkásságú, a közérdek és közjó oltárán magukat feláldozó politikusok … Ott vannak aztán az üdvösséget hirdető tévedhetetlen próféták hőbörgő hadai, akik naponta megmondják, vagy írják a „tutit” nekünk a bunkó parasztoknak … És nem utolsó sorban ott vagyunk mi, akik természetesen nem adhatjuk alább, mint a fejünk felé ágaskodó és az elit titulust magának követelő társaság. Van azért annyi erőnk, tehetségünk és szerénytelenségünk nekünk is, hogy egymást jól a földbe (és másba) döngöljük, magunkat pedig a vétlenség piedesztáljára emeljük. Rimapénteki Rimai Péntekh csodapatikája bizonyára nálunk is bezárna, bár néha ildomos volna bátran és könyörtelenül szembenézni emberi esendőségeinkkel; mások helyett magunk vétkeit megkövezni. Hiszem, hogy kevesebb volna köztünk a sírás, fogcsikorgatás és több az öröm és nevetés, mindaz, ami létünknek végső soron értelmet ad.