Farkas Dénes: Politikai pajkosság a múltból

2013. 08. 01.	Politikai pajkosság a múltból	Farkas Dénes
Egy megelőző jegyzetemben említettem az egykori Szovjetunió első emberét, akit Nyikita Szergejevics Hruscsov néven tömtek bele  az akkori kisdiák agyunkba. Még a fényképét sem szerettük  látni, mert apró termetével, akarnok megjelenésével, kopaszságával, elálló füleivel malacra emlékeztetett. Az ENSZ-ben azt mondta, hogy: akkora bombája van, melyet, ha ledobna  az ellenségei földjére, akkor a saját ablakai is betörnének. Ezért nem kezd el bombázni. Nem is dobta le a nagy bombáit, de a világot rettegésben tartotta. Kulturáltságáról csak annyit említek, hogy az akkori ENSZ egyik gyűlésén a levetett lábbelijével verte az asztalt, melyet a világ diplomatái ültek körben. Neje, ha nem csal az emlékezetem, Nyina Hruscsova volt, akinek a megjelenése muzsik parasztasszonyra emlékeztetett, tetemes testtel, hasig csüngő mellkasával hatalmas esztétikai kontrasztot jelentve a Kennedy házaspárral összevetve. Hruscsov és Kennedy politikai pályatársak voltak teljesen elütő két világban. Kennedy, Hruscsovval ellentétben egy nagyon közkedvelt politikus volt, akit 1963-ban Texas államban meggyilkoltak. Nem megyek bele a részletekbe, mert ez nem lényeges a mondandóm szempontjából. Elég az hozza, hogy Kennedy amerikai elnöknek volt egy gyönyörű felesége Jacqueline, akire alább még visszatérek. Diákkoromban, ˗ amikor a nevezett két államférfi uralta a világot ˗ az a vicc járta, hogy : Mi a különbség Nyina és Jaqueline között? Az, hogy míg Kennedy-né csupa csipke s csupa báj, addig Hruscsovné csupa segg és csupa háj! Később jött a hír, hogy Aristotle Onassis feleségül vette az immáron özvegyen maradt Kennedynét. Onassis nagyon gazdag ember volt, görög hajómágnásként emlegette a világ. Azt hiszem, hogy a szép asszonyok fűzére vette körül hiszen a letett feleségei közt ott volt Maria Callas is ,aki szintén nem volt egy hétköznapi jelenség. Az akkori világ meglepetten vette tudomásul, hogy az egykori first lady hogyan mehetett hozzá a már öregedő s nem igazán Adonisz-megjelenésű göröghöz? Hát ezek a kérdések megválaszolatlanok maradtak a világ számára. Ebben az időben lehetett hallani, hogy olyan számítógépet fedeztek fel, amelyik sok ember munkáját elvégzi ˗ pillanatok alatt. A mi világunkban a számítógépnek csak a híre volt jelen. Én magam először a '70 -es években láttam számítógépet a kolozsvári számító-központban, melyek kisebb szekrényméretűek voltak, s valami lyukasztott karton szalaggal működtek. Szóval a jelenlegi PC kalkulátoroknak még a képét sem ismertük, hiszen ezek itt csak a rendszerváltozás után jelentek meg. Ezért értem meg most már, hogy '90-ben miért küldtek segély címen nekünk annyi írógépet. Azért, mert Nyugat már akkor lomtalanított. A mindent-tudó számítógépek híre már kezdett elterjedni és azt is hallani lehetett, hogy ha jól van betáplálva az adat, akkor a számítógép mindenre pontos választ ad. Ekkor keletkezett az a vicc, hogy: Amikor Kennedyt egy bérgyilkos megölte, ha egy másik megölte volna Hruscsovot is, mi történt volna a világpolitikával? A betáplált kérdésre a számítógép egy kevés idő után azt válaszolta, hogy nem lehet tudni a pontos feleletet, az azonban biztos, hogy Onassis nem vette volna feleségül Nyiná  Hruscsovát. Míg e sorokat írtam ˗ s elméláztam a múltszázad hatvanas éveinek a humorán, elgondolkoztam, hogy vajon Onassis vőlegényi ruhája, Jaqueline csipkéi, Hruscsov cipője és Nyina Hruscsova melltartója merre van..., ha volt neki?

Molnár Imola: Ima

2013. 07. 31.	Ima	Molnár Imola
Minden alkalommal, amikor Hozzád imádkozunk, mintha egy másik világba kerülnénk. Olyanba, ahol nyugalom van és béke, ahol nincsenek viharok, csak lágyan simogató szellő, ahol nincs kín, csak kedves mosoly, ahol nincs más, csak te és mi. Együtt állunk némán s csak a lelkünk beszél, kedves tiszta, őszinte szavakat, s mind közül a legszebb így hangzik: köszönjük. Köszönjük Isten, hogy itt vagy, mert nem csak mi jöttünk Hozzád, hanem Te is értünk jöttél. Amikor kellett út porából fölemeltél s életünknek új értelmet adtál. Ha kellett segítettél, s nem feledtél a bajban. Köszönjük, hogy már akkor megérezted: szükségünk van Rád, amikor még semmi és senki más nem létezett, csak Te. Köszönjük, hogy erőt adtál, bánatunkban vigasztalsz, és hozzánk mindig türelmes vagy. Mindig önzetlenül elviselsz, lehetetlent sosem kérsz és körül fogsz, mert tudod: szükségünk van Rád. Ki tudja, Nélküled hol lennénk ma már, tán jobb, ha el sem képzeljük, mert egy sivár, kopott világot látnánk, amelyben mint lassuló némafilm kockáin a lebegő csend úgy múlna el életünk, sötéten, homályosan, vibráló csíkoktól és kiégett foltoktól zavartan. Nem akarunk régi némafilm-életet…Hangot adj, Isten, sokat…sokat…hadd szálljon a szélben. A csendből is megárt a sok. Zajt adj, Isten, hadd verje fel a csendet. Esőt adj, hadd ázzunk bőrig s nevessünk csurom vizesen. Hát kiáltva szólj, harsogd túl az esőt, nevess velünk hahotázva.