ifj. Szombatfalvi József: Türelem nevelek

2012. 08. 29.     Türelem nevelek     ifj. Szombatfalvi József    

Add meg Uram, de azonnal! - szól sokszor a kérés, amelyre gyors reagálást, választ várunk. Ebből bizony hiányzik a türelem, amivel rákészülhetünk az ajándék, a vágyott tárgy, az isteni áldás érkezésére.

Lassan vége a vakációnak és újra kezdődik az iskola. A sok, vakációban felszabadult gyerek újra bekényszerül egy olyan keretbe, ahol nem mindig érzi jól magát, sőt. De bekényszerítjük, mert ma ezt tartjuk jónak. Hogy mi lesz személyiségével, talentumaival, az másodrendű dolog.

Türelmetlenül várjuk el a jó teljesítményt, ha lehet azonnal.

A lovakkal való foglalkozás rendjén tanultam meg, hogy jó kapcsolatot kialakítani csak türelemmel lehet. Lehet másként is, de vajon megéri?

Mészáros Gyula természetes lóidomár mondta: „a ló okos állat, ezért hamar megtanulja, hogy kivel van dolga. Amikor meghallja a csizma nyikordulását, már tudja, mire számíthat…”

Isten egymásra bízott s ránk a gyermekeket. Ahhoz, hogy megértsük őket, rengeteg türelemre van szükségünk.

Amikor türelmetlenségen kapom magam e területen, sokszor be kell lássam, bizony a hiba az én készülékemben volt, és úgy kezdődött, hogy hiányzott valami, amit úgy hívnak: türelem.

Miért van ez? - azt tapasztalom azért, mert ilyenkor túlontúl elfoglalt vagyok, és rosszul állítottam fel a prioritásokat. Pont azon személyre jutott a legkevesebb figyelmemből, türelmemből, akit fontosnak nevezek.

Türelmemet növelnem és nevelnem kell, és megtanulnom azt, akár az állatokkal való foglalkozásból is, hogy: a jó munkához idő kell, no, meg türelem.

Az este egy vendéglőben vacsoráztunk s a rendelés felvételétől számítva, bizony jó időbe telt, amíg a vacsora megérkezett. Újabb példát adva arra, hogy az ízletes étek előállításához is időre és türelemre van szükség.

A címből szándékosan hagytam ki a központozást. Tegye mindenki oda, ahová a szíve diktálja, én: türelem nevelek

ifj. Szombatfalvi József: Hová visz a Nagy Göncöl?

2012. 06. 23.     Hová visz a Nagy Göncöl?     ifj. Szombatfalvi József    

Az ember számára a csillagos ég mindig jó alapot képezett a tájékozódáshoz.

Ha tudta, hogy az ég mit mutat, mindig célba ért.

Bámulom a csillagos eget, a Nagy Göncölt figyelem, ahogy már egy jó ideje itt időz fölöttem.


Modern korunkban sok a céltalan utazó, a csillagos ég lassan változó.

Felettünk a Nagy Göncöl s a Tejút fehérje.

Utazunk, néha túl gyorsan és túl sokat, s ha utunk céltalan, mi vezet azon?

- Hát a GPS! - jön újkori válaszunk.

Szeretem a technika eszközeit használni, néha túlzottan is, de amikor a Nagy Göncölbe kapaszkodom, más az érzés, kint a kertben hallgatva az est neszezését, nézve az ég végtelenjét.

Olyan szeretem érzés!

Hihetetlen, hogy sokan nem is látják a csillagokat, s tán ezért nem is keresik.


Édesapám mesélte, hogy magyarországi barátokkal egy erdélyi utazás alkalmával egy nagyvárosban a kivezető utat keresve megállt az autóval és megállapította, hogy nem jó irányba tartanak.

A vendégek kérdésére, hogy miért, azt válaszolta, azért, mert a Nagy Göncöl az előbb előttük volt, most a hátuk mögé került. Válasza csodálkozást váltott ki.

Ő sose használt GPS-t, de figyelte a Nagy Göncölt.

Jó volt ezt látni és megtanulni tőle!


A fiam lassan cseperedik, s tán megkérdezi:

- Édesapám! Hová visz a Nagy Göncöl?


Jó lesz ezt válaszolni:

- Ahová szeretnéd, fiam!

Ifj. Szombatfalvi József: Mit keresek?

2012. 05. 19.     Mit keresek?     Ifj. Szombatfalvi József    

Mit keresek?

Jó érzéseket, felemelő gondolatokat, igaz barátokat, becsületes ellenfeleket.

Mi az, amit megosztunk egymással? Milyen érzést, gondolatot kívánunk a ránk figyelő félben felkelteni? Nagyon megfontolandó kérdések, melyeket egyáltalán nem vesz fontolóra a legtöbb ember, legalábbis ez a mindennapi tapasztalat.
Ám, ha ennek ellenkezőjével találkozunk, bizony derűsebb lesz a napunk és egész életünk is.
Legtöbbünk, ha megkérdezik, az első mondatban megfogalmazottakat szeretné, de tettek szintjén bizony sokminden elmarad.

Mit keresek?
Leginkább azt, ami valamiért hiányzik az életemből: jó érzéseket, felemelő gondolatokat, igaz barátokat, becsületes ellenfeleket.
Mindez elérhető? Igen, ha nem maradok az áhítozás állapotában, hanem cselekedve s minden nap célratörően élve teszem dolgomat.
Természetesen egyedül kevés vagyok ehhez, ezért keresem azon emberek társaságát, akik hasonló elveket vallva, a fenti jókért cselekedve élnek.
Nagy szükség van rájuk egy olyan világban, ahol a jó hír ritkán hír, s a becsületesség fénye is kopottá kezd válni.

Keresek:

Jó érzéseket, felemelő gondolatokat, hogy a kapott információk, hírek ne szorongást, lehangoltságot keltsenek bennem, hanem megerősítsenek annak tudatában, hogy az élet s annak minden napja remek eszköz, kiváló alkalom a teremtésre, az építésre.

Igaz barátokat, akikkel együtt gondolkodhatunk, dolgozhatunk, és örvendezhetünk az áldás felett.

És becsületes ellenfeleket, hogy a küzdelem és a küzdő is visszanyerhesse méltóságát.

Jó érzéseket, felemelő gondolatokat, igaz barátokat, becsületes ellenfeleket adjon Isten mindenkinek, s adja, hogy mindenki megkapja mindazt a jót, amit keres.

Ifj. Szombatfalvi József: Vizes téma

2012. 04. 18. Vizes téma Ifj. Szombatfalvi József

Esik az eső, és az emberek várják a napsütést. Valahogy nem érezzük magunkat jól, ha túl vizes a környezetünk. Bezzeg a gyerekek, kerüljön csak egy tócsa!

A fiammal és lányommal járok babaúszásra. A lányom, bár korát még hónapokban mérjük, úszik, mint hal a vízben. A fiam, aki már több éves, csak barátkozik e közeggel, amúgy én is.

A két gyerek vízhez való viszonyának egyszerű, akár tudományos magyarázata is van. A magzati lét óta ismert képességünket, hogy amikor fejünk víz alá kerül, ne szippantsunk vizet, születésünk után néhány hónappal elveszítjük. E reflex megőrizhető, ha pár hónaposan már elkezdjük az úszást. Később nehezebb kifejleszteni e készséget.

Két gyerekemen látom ezt a különbséget, és azt is, hogy a fiammal mindkettőnknek sok energiájába fog még kerülni, amíg a vízzel kellő mértékű barátságot kötünk.

Mi, emberek az életünkkel sem vagyunk másként. Megszületünk megannyi csodálatos képességgel, adottsággal, amelyek által azok lehetünk, akik szeretnénk, aztán... Aztán sokszor elsodor az ár, s olyankor bizony jó lenne tudni úszni, hogy ne pusztán a sodrás irányítson minket, hanem mi is, élve tehetségünkkel, képességeinkkel, velünk született adottságainkkal, hogy egy élhető életet teremtsünk.

Sokszor látom úgy az embert, mint úszni nem tudót, aki egy nagy víz közepén próbál megmaradni, és csak idő kérdése, hogy... Ám látva a babákat is úszni a vízben, ebben az őselemben, már látom azt is, hogy igen, képesek vagyunk megtanulni, kortól függetlenül úszni.

Ússzunk hát! Ne csak a sodrás miatt, hanem megtanulva alapvető fogásait, oda és arra, amerre a mi szeretnénk. Isten nem azért engedett az élet tengerére, hogy elveszni lásson minket, hanem azért, hogy célba érjünk azon áldásokkal, képességekkel és csodákkal, amelyeket magunkban hordozunk. Ússzunk bátran és biztosan!