Bartha Mária Zsuzsánna: Kenyérgondok

2013. 09. 22.	Kenyérgondok	Bartha Mária Zsuzsánna
Kenyérgondok, templom, iskola, napi rutin, zajlik az élet. A gyerekek bemutatják az imamozdulatokat, az idősebbek fejet simogatnak. Vajon nekik sikerül őszintén találkozni a Teremtővel? A felnőtteknek sok elfoglaltságuk van a földi élet kellemének és kényelmének „megteremtésével”, gyerekszállítással, idősgondozással, gazdasági válság túlélésével. Csak legyen elég egy napra 24 óra... Ebben a pörgésben mutatja meg az utat a harmadik (király)fiú. Ha neki túl sok az élet, megáll imádkozni. Templomban, asztal mellett, átjáró közepén, ahol éppen éri az ihlet. Jaj, de ééédes - érkezik a visszajelzés. Mégis, ha valaki nem 5 éves szőke fiúcska, hanem felnőtt és nyilvánosan imádkozni kezd, nem csak formalitásból, hanem úgy igazán,  társadalmunkban nem azt váltja ki, hogy jaj, de édes, hanem valami egészen mást. Mert imádkozni a belső szobában kell?! Amennyiben a lélek kenyere az imádkozás, eléggé nagy ínségben élünk. Cifra nyomorúság. Legalábbis olyan a kenyerünk, mint amit a boltban lehet kapni, sokféle adalékkal kezelt csodakenyér. Fontosak az adalékok, hogy nagy tömegben lehessen előállítani a mindennapi kenyeret, hogy megfeleljen a közegészségügyi szempontoknak, hogy olcsó legyen és mindenki hozzájusson. Áldás a mindennapi kenyér léte sok-sok asztalon! Sok ember összehangolt, pontos munkája kell hozzá. Az áldás nyilvánvaló. Ehhez képest az íz és illat, a lélek, amivel készült, érdekel valakit? Engem nagyon is érdekel a lélek, amivel a kenyér elkészül. Jövő vasárnap Őszi hálaadás ünnepén úrvacsorát veszünk. Már izgalommal várom, milyen lesz a kenyér, lehet-e belőle úrvacsorai kenyérkockát vágni, milyen lesz a héja a szent forgácsnak, morzsálódik-e nagyon, betölti-e majd összehasonlíthatatlanul finom illata magát a templomot? Isten áldása minden pillanatban munkálkodik és mi is vele munkálkodunk. Ezért alakulnak a kenyérgondjaim! Olyan sokféle, olyan alapvető, olyan hiteles mindennapi betevőnk, megmutatja, milyen állapotban van a jelenben az emberi lélek, a közösség lelke. Ezzel ünnepelhetünk, ezzel vesszük magunkhoz az úrvacsorát, ezzel vigyázzuk Földünket, ez által vesszük magunkhoz szó szerint Isten szeretetét és gondoskodását. Ha bennünket is elér az ihlet és a kenyérgondok melletti pörgésben imádkozásra érzünk késztetést ...ide kellene beírni a jó tanácsot. Inkább kérdezek. Te mit tennél? Csak nem állhatunk meg az átjáró közepén imádkozni, ugye! Mégis az Istennel való kapcsolat égető szükség, ahogy válságaink, kríziseink is figyelmeztetnek. A rendszeresség itt is meghozza gyümölcsét. Asztal mellett, templomban, úrvacsorával való éléssel mi magunk tehetünk nagyon sokat azért, hogy válságainkból jól jöjjünk ki, tanuljunk, fejlődjünk, imádkozásunk elmélyüljön. Magam is sütni szoktam. Persze még messze van az igazitól, de a próbálkozás egyre finomabb eredményt hoz. Nehéz munka, mégis van idő közben a lélek dolgainak rendezésére, családi és közösségi életre, gyereknevelésre, munka és imádkozás értékeinek átadására. Ilyenkor ég és föld összeér, lélek és test táplálékot talál, úrvacsorára való kenyér készül.

Bartha Mária Zsuzsánna: Zsír

2013. 06. 24.	Zsír	Bartha Mária Zsuzsánna
Ha olyan könnyű lenne szeretni és békességben élni, nyilván mindenki azt csinálná. Ha olyan egyszerű lenne helyesen táplálkozni, nyilván mindenki fitt és friss lenne. Mégis, mi olyan nehéz az egészséges életmódban, morfondírozok fennhangon, miközben még csak odapislogni sem merek a nagytükörre, nehogy szembesüljek magammal. Lassan szó szerint le lehet faragni rólam a kilókat, persze sebészkéssel könnyebben menne, mint munkás égetéssel. Még jobban elővett a lelkiismeret-furdalás, merthogy elolvastam egy tanulmányt, melyből kiderült, hogy sokkal többet költ a világ gazdagabb fele fogyókúrás szerekre, mint amennyiből fel lehetne számolni az éhezést a világban. Mert kell a koffeinmentes kávé, a zsírmentes tej, a mozgásmentes fogyókúra. Ezek szerint nem csak a vízbe, de a zsírba is bele lehet fulladni. Ahogy lassan magam testesítem meg a bőség jelképét alkatommal, lélekben mégis hiányokkal küszködöm. Merthogy itt ez a lelkiismeret-furdalás… hiszen a gazdagabbik feléhez tartozom a világnak,(bármennyire is el akarja hitetni velem a média, hogy rosszul, sőt, még annál is rosszabbul élünk)… azért van torta a gyerek születésnapján. Jaj, de jó a habos sütemény… énekelte valamikor Kiss Manyi, vágyott rá, ahogy én is a tortára… nekem elérhető közelségben volt, látszik is rajtam. Ezek szerint mégis van összefüggés a lelki táplálék és a testi táplálkozás között. Étkezési kultúrának lehet nevezni, mely a sejtek szintjére juttatja a mindenkori isteni üzenetet. Mire eljutottam eddig a lelkiismeret furdalással felhív a mindig aktív, remek üzleti érzékkel megáldott barátnőm. Tudják, vannak ilyen emberek, akik valahogy jókor vannak jó helyen, neki most is sikerült. - Szuper új pályát találtam, észrevetted mennyi a túlsúlyos ember manapság? Gyomorszájon talált. - Persze,- suttogtam. - Szóval, most csodapirulákkal dolgozom, fogyasztással foglalkozom, a szó szoros értelmében. - Ember vagy pénztárca? – kérdeztem - Ó, hát mindkettő, ez benne a zsír. Leesett nekem is a tantusz, hisz lassan mindannyian zsírban utazunk. Néha (rendszeresen) a lelkünket is zsírtalanítani szükséges, elégetni belőle a fölös terheket.

Bartha Mária Zsuzsánna: Mintha

2013. 04. 23.	Mintha	Bartha Mária Zsuzsánna
Azért fejlődik annyit a technika, hogy nyugodtabb, jobb legyen az ember élete. Ezen axiómán keresztül bírnak vásárlásra, jobb lelkiismeretre a reklámok. Minden új kütyü és gyógyszer csakis a mi javunkat szolgálja, csakúgy, mint a biztonságunkat megvédő hosszú hatótávolságú rakéták. Nem kellemes, inkább riasztó, ilyesmiken gondolkodni, emelkedik a szorongás szintje...Sajnos senkivel nem lehet megbeszélni...inkább bekapcsoljuk a sorozatot. Innen kezdve virtuális érzelmeket és gondolatokat dolgoz fel az agy, előre beprogramozva és betáplálva. Annyira jól működik, hogy például az egyik dél-amerikai kormány inkább egy sikeres sorozatban a kedvenc szereplő gyermekvállalásával ösztönzi a polgárokat, mivel hatásosabb minden más kormányzati eszköznél. Így teremtődik a virtuális valóságból nagyon is valóságos gyermekutánpótlás. Merthogy élni kell, és hiszem, hogy az életnek igen fontos szerepe van Isten teremtett világában. És megélni kell azt, ami életül nekünk jutott. Ha ehhez nincs bátorság, ha gyermekmentes szexet, mozgásmentes egészséget, kalóriamentes diétát, tanulásmentes tudást, közösségmentes vallásosságot és alkotásmentes kényelmet akarunk, akkor, rajta, fejlődjünk. Saját gondolatok és érzelmek helyett az előregyártott világ mintha életet biztosít. Eltelik a nap, mintha élnénk. Mintha lenne mégis reménység a jövőt illetően. A fiataloknak van egy olyan szokása, hogy szembefordulnak az ősökkel, mást, gyökeresen másképp szeretnének élni. Majd meglátjuk..., talán lesznek valódi, hiteles életek!

Bartha Mária Zsuzsánna: Örök-ség kígyó

2013. 03. 23.	Örök-ség kígyó	Bartha Mária Zsuzsánna
Úgy tűnik ajándékba és örökségbe kapjuk az életünket. Nyilván ezt tanítja az evangélium is, valamint nyitott szemmel járva magunk is tapasztalhatjuk. A régészek sok csodát tárnak fel, melyet édes anyaföldünk megőrzött. A meséink hajdanvolt emberek tudását sűrítik az emlékezetbe. A sejtjeink ugyanezeknek a hajdanvolt embereknek az örökítő anyagát hordozzák. Elkerülhetetlenül bennünk van. A kettős spirál szerkezetű genetikai kód a DNS (dezoxiribonukleinsav), ami bennünk az örökség és az örökélet megjelenítője. A leginkább egy kígyóra hasonlít. Címerünkben pedig a kígyó a megújulás, az örök élet jelképe is. A nagyhéten dolgunk van. Lélekben és szertartásban készülünk az örökélet megünneplésére, a mindenkori újjászületésre. Virágvasárnap előtt türelmetlenkednek a fiaim, hogy jobb lenne hamarabb megkeresni a lányokat, miért éppen csak húsvétkor lehet locsolni. Már részesei az örökélet jelképes tudásának, gyűjtenék a tojásokat, miután meglocsolták a lányokat. Részt vesznek a játékban, szó szerint és jelképesen életre-halálra, vagyis örökéletre. A sejtekben valahogy találkozniuk kell a DNS egyik és másik spiráljának. A mesékben a lakodalom után boldogan éltek, amíg meg nem haltak. A Föld pedig megőrzi az életet és hajdanvolt emberek tárgyait. Kerek a történet, mint a kígyó a címerben.

Bartha Mária Zsuzsánna: Tudatmódosítás

2013. 02. 20.	Tudatmódosítás	Bartha Mária Zsuzsánna
Kémiai anyagokkal is lehet próbálkozni. Gyakoribb szociális drogokkal. Ha fáj a valóság, esetleg unalmas, meg lehet próbálni azt a kis módosítást. Máris szebb és jobb is az élet...Ha kicsit rövidebb, sem baj. Az örökélet vize örök fiatalság nélkül nem sokat ér. Sokáig abban a tudatban éltem, hogy a drogos problémák elkerülik nyugalmas kisvárosunkat. Nyilván ez sem lehet igaz. Találkozom vele utcán, iskolában, házibuliban, vizsgák előtt... Máris elkezdett érdekelni, miért is kell annyira az álomvilág...Jó, hogy unalmas, szürke és kibírhatatlan a mindennapi élet, fel kell turbózni. Sokféle bódítást kínál a mai élet, hipnotizál a tévé, rabjává tesz a számítógép, füstfelhőbe burkol a közintézmények bejáratánál a száműzött dohányosok raja, és persze a könnyű sláger a gyógyszerként is ismert alkohol, újabban a gyerekeknek kifejlesztett köhögéscsillapítók. Egy imagyakorlaton vettem részt. Semmi extra testmozgás, semmilyen kéretlen kinyilatkoztatás. A világon talán a legegyszerűbb gyakorlat következett. Legyünk csendben magunkkal legalább három percig. Három perc nem a világ, indultam neki és egyre hosszabb lett a másodperc is. Alig telt el valahogy, pedig előre úgy tudtam, hogy három perc lesz. Nehéz magammal együtt lenni és nem csak szerepelvárásoknak megfelelni. Legalábbis nekem. Közben folyamatosan módosul a tudatállapota mindenikünknek: alszunk, felébredünk, társaságot keresünk, máskor egyedüllétet, tanulunk és felejtünk, reménykedünk, hogy az öregséggel a bölcsességet is műveljük. Kémiai anyagokkal is lehet próbálkozni. Benne van a történetben. A bódítás helyett néha ébredés. Akár három perc együttlét valónkkal elég lehet. Jó reggelt!

Bartha Mária Zsuzsánna : Gyerek-kór

2013. 01. 22.	Gyerek-kór	Bartha Mária Zsuzsánna
Miért mozog ennyit ez a gyerek! A végén még valaki szól, hogy fegyelmezzem meg. Jaj, nem is tudok figyelni. Ez fájt, a kis cipősarok lóbálás közben jól megrúgta a sípcsontomat. Na, most könnyezem. Állj meg, te kis zsivány…és gyorsan kijöttünk a templomból. Kisgyermekes anyukaként elég gyakran volt alkalmam megtapasztalni az ilyenfajta megpróbáltatást. Amikor templomi csendhez kell fegyelmezni a kisgyereket kínok kínja bír lenni és persze tudom, hogy zavarja(?) a gyerek az áhítatot, de mégis szeretném, hogy legyen templom és istentisztelet élménye. Mert ha nem, ki fog majd templomainkba járni? Mert kié is a templom? Azé, aki egyházfenntartást fizet, de nem tud jönni? Azoké, akik nem fizetnek, de jönnének? Miért olyan fontos, hogy nagy (síri) csend legyen a templomban? Háromgyermekes anyukaként gyakorlom és látom, hogy a templombajárás igénye gyermekkorban kialakítható. Az imádkozás szokása megteremthető, hosszú folyamat, mint mindenik készségünknél. Lelki, szellemi és testi egészség szempontjából is nagyon fontos, hogy ebben a felgyorsult, zaklatott világban, legyen az egyénnek és a közösségnek istentiszteleti megnyugvása. Szerintem a templomban mindenkinek helye van, a cukorkapapírt zörgető, kopogtató, krákogó öregeknek, a mindig szaladó, mobiltelefonozó fiataloknak, és a csintalanabb, izgő-mozgó gyermekeknek is. Eddigi tapasztalataim szerint, mikor megtörténik a csoda az istentisztelet folyamatában jól érzékelhető a felemelő csendben Nem zörög a cukorkapapír, nem pityeg a mobil és még a gyerekek is tátott szájjal figyelnek. Az arra való idősebbek és esetleg a kisebbek a templomi szent alvásukat gyakorolják. Ilyen áldott pillanatokban együtt lélegzik, rezeg és él Istenben a gyülekezet. Igen, érdemes gyakrabban járni Isten házába, hogy eljussunk egy-egy ilyen lélekemelésig. Keresem a megoldásokat lelkészként, mi a jó, hogy a gyülekezet idősebb tagjai és a gyerekek megértsék egymást. Nagyon érzem, hogy ahol kimarad a gyerekmocorgás és az öregek tisztelete közösség életéből, a templom is átváltozik múzeummá, esetleg kriptává. Ahol kórosan félnek a gyermekektől, mi lesz...? A megoldás számomra valószínűleg akkor adatik meg teljesen, mire felnőnek a gyermekek és remélhetőleg mire odakerülnek, majd ők már nem fognak izgulni, hogy a saját csemetéik megzavarják az istentiszteletet.

Bartha Mária Zsuzsánna: Karácsonyi köszöntő 2012

2012. 12. 21.	Karácsonyi köszöntő 2012	Bartha Mária Zsuzsánna
El sem hiszem, hogy megint itt van karácsony! Tavaly is csak nemrég volt, hova a nagy sietség? Látszólag mindenki készülődik, sürgölődik-forgolódik, hogy tökéletes legyen az ünnep. Nyilván ez a tökéletesség mindenkinek mást jelent, aktuális lelkiállapottól függően. Hol is van innen Betlehem? Ott sem a tökéletességről szól a történet… Vigasztaló a gondolat, hogy már az első karácsonykor sincs rendben semmi, ahogy az velünk is néha megesik. A lényeg, hogy a gyermek mindenek ellenére megszületik, az Élet és a Szentség eljut abba az istállóba. A karácsony időpontja közeledik, az év végi tennivalók sűrűsödnek, a gyerekek egyre jobban izgulnak, hogy jók legyenek, mert az angyal akkor hoz nekik ajándékot. Felfokozott várakozásban élünk, biztosra vesszük, hogy a Megváltó már megszületett. Erre is jó emlékezni. Mekkora felfokozott lelkiállapotban várhatták a Messiást, milyen elképesztő jelentősége volt a jeleknek, a csillagnak, még az újszülöttnek is, mint jelképnek. Most is felfokozott a lelkiállapot, a jelképek is tovább élnek, és milyen nagy szükségünk van arra, hogy a Megváltás megszülessen. Bennünk! Én szeretem az ünnepre való készülődést, a csillogó fényeket, a karácsonyfát is. Jelképek, melyek az ember, a mindenkori ember vágyódását fejezi ki a Tökéletessel, a Szeretettel, a Szentséggel való kapcsolatra. Merthogy az életünk távolról sem mondható tökéletesnek. Legalább akkora ínségben vagyunk, ha a szeretet mindennapjairól adunk számot életünkben, mint amennyi cukorral és csokoládéval próbáljuk csillapítani szeretet-éhségünket az Ünnepen Várjuk, hogy valaki kielégítse szeretet szükségünket, szülők, házastársak, rokonok, gyerekek, a körülöttünk levő emberek, akiktől azt várjuk, hogy együtt szépen éljünk, szeressenek. Valaki kimaradt a felsorolásból. Az a Valaki, aki minden Életnek és Szeretetnek forrása, akitől ajándékba kapjuk perceinket és tehetségeinket és szeretteinket, akitől nem cukormázat, hanem igazi szeretetet kapunk, aki lehetővé tette, hogy a Megváltó is megszülessen. Ám nekünk is valamiképpen hozzá kell járulnunk az ünnep születéséhez. Nemcsak takarítással, hanem lélek megtisztulással, nemcsak külső csillogással, hanem belső fénnyel, nemcsak süteményillattal, hanem imádsággal, lelki elcsendesüléssel, a Szenttel való találkozásra való felkészüléssel. Az adventi sötétségből eljuthatunk a boldog várakozásig, az ünnep megszenteléséig. Siessünk mi is Betlehembe, hogy megszülessen a csoda bennünk. A templomban boldogan énekelhetjük zsoltárainkat, gyönyörködhetünk gyermekeinkben, és megtapasztalhatjuk azt a karácsonyi lelkületet, mely éltet bennünket. Adjon a Gondviselő Egy Isten mindannyiunk számára áldott karácsonyi ünnepeket!

Bartha Mária Zsuzsánna: Döntések

2012. 11. 19	Döntések	Bartha Mária Zsuzsánna
Beteg vagyok, felkeresem az orvost. Súlyosabb a baj, mint gondoltam, mire elmagyarázza, hogy ennek a kezelésnek ez a kockázata és a várható eredménye, a másik kezelésnek viszont az a kockázata és más lehet a várható eredménye. Kicsit furcsa érzés volt statisztikai adatként élni, ezért bizalmasabban szóltam orvosomhoz, tanácsát kérve. Kedves Doktor, ha a helyemben lenne, melyiket választaná? Erre azt válaszolta, hogy az első kezelésnek ez és ez a kockázata, illetve a várható eredménye, a másiknak pedig az a kockázata és a várható eredménye. Így eljátszottunk egy darabig, és rájöttem, hogy logikusan soha nem leszek képes döntést hozni még a kezelést illetően sem, mert egyszerűen nem látom a következményeket. Ráadásul nem csak eredményeket, hanem valódi gyógyulást szerettem volna. Ha már az orvos nem segített, kénytelen voltam a megérzéseimhez folyamodni. Tulajdonképpen örvendtem, hogy magam választhatok, de soha, soha nem éreztem ennyire erőteljesen a döntésem következményének a súlyát. Ilyenkor igazán, valóban és kézzelfoghatóan eleven az imádság. Ajándék a kapcsolat a Fennvalóval. Dávid Ferencre emlékezve gyakran jut eszembe, mennyire fontos, még ma is előremutató a vallásszabadság törvénye. Amely szerintem egyenes következménye a szeretet törvényének. Minden alkalommal, amikor döntést hozunk, valamibe helyezzük bizalmunkat és erőnket. Másba pedig nem. Milyen nehéz a legjobb döntést hozni és elengedni a mi lett volna ha? típusú kérdéseket. Tényleg, mi lett volna, ha János Zsigmond nem hal meg olyan fiatalon, ha Dávid Ferencet nem zárják börtönbe, ha Bekes Gáspár győzedelmeskedik, és még sorolhatnám. Most éljük a ha előtti életet és még inkább a miénk a döntés szabadsága és felelőssége. Azért megkérdeztem az orvost, hogy tud nyugodt lelkiismerettel aludni, ha a tudatlan páciens rossz döntést hoz saját kezelését illetőn. Mosolyogva jegyezte meg, hogy az emberek intelligensek saját sorsukat illetően, különösen, ha csak a jó lehetőségek közül választhatnak. Imádkoztam. Úgy legyen.

Bartha Mária Zsuzsánna: Női Erő

2012. 10. 15.     Női Erő     Bartha Mária Zsuzsánna    

Hatalmas élmény volt a Konferencia. Inkább csupa nagybetűvel KONFERENCIA.
Sok ember gyűlt össze, persze a nőiesebbik része a világnak, annak minden tájáról.
Nagyszerű, hogy ennyi fiatal vett részt. Még nagyszerűbb, hogy volt, akitől a tudást és az ébredést átvenni.
Saját fiaim életéből tapasztalom, mennyire fontos a női minta, amivel találkozhatnak.
Nekem kislányként az apai minta is döntő fontosságú volt, látom a gyermekeimnek is legalább ennyire alapvető.
Mi az az erő, ami ennyire húz egy ilyen eseményre? Talán az vonz, hogy a sok tevékenység közül alig lehet választani, de abban legalább biztos lehettem, bármelyiket is választom, jól döntöttem. Vagy a női energiák tápláló kölcsönhatása? Hiszen itt nyugodtan mondhattam az úgy gondolom helyett azt, hogy úgy érzem…és mindenki értette!
Lehetséges, hogy egy ideig még gondolkozni fogok rajta! Érezni pedig hosszan szeretném.
Kaptam módszert is arra, hogyan lehet megkérdezni és meghallgatni mindenkit, kivétel nélkül. Nagyszerű, hogy sokkal árnyaltabb, kifejezőbb a kép, amit női érzékenységgel lehet felfedezni. Ez a rengeteg erő pedig hasznos, felemelő cselekedetek felé irányul. Jó érzés, hogy elfogadja a világ és én is, azt az egyszerű tényt, hogy nő és saját magam lehetek. Ebben nyertem megerősítést, támogatást és nagyszerű élményeket.
Köszönöm.

Bartha Mária Zsuzsánna: Függőség

2012. 08. 09.     Függőség     Bartha Mária Zsuzsánna    

Bár ezt a címben szereplő szót az addikcióval társítják, most nem a szenvedélybetegségekről szeretnék írni. Az nyilván valaminek a tünete.

Nem is a dependenciára gondolok, inkább annak kölcsönös voltára az interdependenciára.

„S én csüggtem ajkán szótlanul, mint gyümölcs a fán”…emlékezik Petőfi, midőn anyjával találkozik végre ismét otthon. Ez így megy nemzedékről nemzedékre, a természetben és az embernél egyaránt. Isten megajándékoz magunkkal, környezetünkkel és hozzárendeli az életünket. Adott kapcsolatokba születünk bele, elindítva a változást. A legjobb esetekben gyümölcsök leszünk a fán, van, aki hazavárjon. Adott a testünk, a lelkünk, a kapcsolatok, a bennünket körülvevő rendszerek: biológiai, gazdasági, műszaki és lelki, szellemi síkon.

Ezekből elég sokat nem változtathatunk meg, még a saját adottságainkat sem, pedig saját magunkra lehetünk a leginkább hatással. Mindenesetre abból kell gazdálkodni, amink van, ott kell hatni, ahol képesek vagyunk: saját magunkra és környezetünkre.

Tapasztalatom szerint akkor a legőszintébbek az emberek, amikor a szó szoros értelmében a halálos ágyukon fekszenek. Ez már tényleg a számvetés ideje. Persze minden élet után megfogalmazható a mit tettem volna másként, mit sajnálok az életemből.

Ezek a leggyakoribbak:

    Sajnálom, hogy túl sokat dolgoztam.
    Többet kellett volna törődjek a barátaimmal és a családommal.
    Sajnálom, hogy nem engedtem magam boldognak lenni.
    Sajnálom, hogy nem volt elég bátorságom kifejezni igazi önmagam.
    Sajnálom, hogy nem volt elég bátorságom az álmaim szerint élni, nem pedig mások elvárásai szerint.

Átölelni vágyainkat, árnyainkat és szerelmeinket. A legegészségesebb és a legtöbb mit tehetünk. Mindannyian itt függünk: Egymástól.

Bartha Mária Zsuzsánna: Uni-gyűrű?

2012. 07. 07.     Uni-gyűrű?     Bartha Mária Zsuzsánna    

Uni-mi? – érdeklődik egy gyerek előttem.

Surrog a légkondi, itt jó idő van, mesterségesen hűtve a levegő. Olvadozik az aszfalt odakint. Olvadozik a hit, remény és szeretet az idebenn sorbanálló emberek között.

A mindenkori bürokrácia itt hatékonyan működik, kissé időigényes ugyan. Felszabaduló perceimet olvasással töltöm ki, míg araszonként lépegetve egyre közelebb kerülök a hőn áhított ügyintéző ablakhoz.

A gyerek fölfelé néz, elsős lehetett, szorgalmasan betűzött a vakáció kezdetén. Neki is unalmas lehetett a sorban állás és megpillantotta a mi címerünket a kezemben tartott könyvborítón. Alatta a leírás Az Uni…(Az Unitárius Egyház Címere) és erre kérdezett rá, hogy az mi!?

Mielőtt válaszolhattam volna, már sorolja is, hogy neki is vannak uniszex darabjai, a tornacsuka, a póló, a kence… Az a kígyó is uniszex, mint a gyűrű?

A szex szétválasztást jelent, az uni pedig azt, hogy egy, vagyis egységes – válaszoltam reflexből.

Micsoda alkalom…, elmondani mindent arról, amit ez a szép címer jelent. De hát egy olvasni tanuló elsősnek mégsem tarthatok sorban állás közben heraldikai és herpetológiai értekezést az unitárius címerről. Vagy mégis!

Isten is uni, folytattam, bátran viselhetik a fiúk és a lányok is az egységét. Éppen illik rád, mint a póló meg a tornacsuka vagy a levegő. És adott egy bonuszt is, személyre szabta a testedet-lelkedet. Az csak rád jellemző.

Szuper – lelkendezett a gyerek – nem kis figyelmet keltve a sorbanálló emberek között. Most nyertem egy ilyen uni-gyűrűt! Legnagyobb meglepetésemre egy kígyót formázó műanyag gyűrűt vett elő. Adtam neki egy naptárt, rajta a címerünkkel. Rátűzte a gyűrűt, majd gondosan visszatette a gyűjteményébe Shrek és egy Tyrannosaurus Rex közé. Ezzel búcsúzott:

Ez az uni-gyűrű egybefogja a csapatot.

Engem felüdített az uni-gyűrű hatalma. Én is játszani akarok a csapatban.

Bartha Mária Zsuzsánna: Csinálás

2012. 06. 02.     Csinálás     Bartha Mária Zsuzsánna    

Csinálás függőek vagyunk! Azt díjazzuk, ha valaki sürög-forog, tesz-vesz, jár-kel, egyszóval csinál valamit. Azt már nem taglalom részleteiben, hogy lehet ezt a bizonyos valamit ki-, el-, fel-, megcsinálni, a kedves olvasóra bízom a személyes vonatkoztatásokat.

Ezzel együtt folyton időzavarban vagyunk, ez társadalmi jelenség. Ennyi idő alatt ilyen sok valamit nem is lehet csinálni, de legalább próbálkozzunk, ha már elismerés jár érte. Sokféle ember, sokféle akarata csiszolja a teret és az időt, mert mindent lehet, csak idő és egészség legyen rá.

Egyik legrondább magyar szavunk ez a csinálni. Bennem a kényszerrel kapaszkodott össze: kényszer a munkára, csinálni a sorsunkat. Hiába ébredek fel reggel hatkor, ha nem sikerült idejében elindítani a napot, oda a jókedvemnek.

Szóval ne csináljam. Milyen lenne egyszerűen csak lenni. Természetes ütemében az áramlás részévé válni, amikor nem csinálni kell, csak hagyni az életet folyni.

Áramlás: ez is felgyorsult, ha nem sietsz: lemaradsz. Amikor sikerül felgyorsítani a természetes ritmust, nemcsak az ember, hanem maguk a számítógépek is megbolondulnak. Pörgetni kell a napi életet, hogy meghaladja az ember élményfeldolgozó kapacitását.

Türelmetlenség, gyorsítás, sürgetés nyomása van rajtunk a sok tevéssel.

Lelkészként gyakran találkozom azzal a kifogás-nyafogással, hogy olyan unalmasak az istentiszteletek.(Természetesen soha nem az, ahol én prédikálok… csak úgy általában) Nyilván van benne valami. Valamire felhívja a figyelmemet. Végig ülni egy órát csendben, mikor csak kis szertartás és beszéd történik… szinte lehetetlen. Mint ahogy az is, természetes idejében már nem érdemes végig nézni a fű és fa növését, csakis a gyorsított felvételeken, mert igazából az eredetire nincs idő, akarat, türelem. Szellemi, lelki, gyorsan, sokat csinálással állunk szemben. Mert milyen is nem csinálni, csak lenni.

A mai ember mintha kávén, alkoholon és nyugtatókon élne, főzőműsorokat eszik, exotikus helyszíneken szeretkezik, mások nevelik a gyermekét és a vallástól is az azonnal oldódó megoldást részesíti előnyben. Hol is van az a sokat emlegetett türelem, a vallási is, amikor megvárjuk a fejlődést, mint a fű és fa esetében?

Például itt: örvendek, ha csinálok legalább 3 percet a nyüzsgés helyett a LÉTEZÉSRE.

Bartha Mária Zsuzsánna: Harmónia

2012. 04. 28. Harmónia Bartha Mária Zsuzsánna  

Egyensúly és annak keresése mindennapjaim sava-borsa. Másképpen fogalmazva: folyamatosan ingadozom azon a pengeélen. Gondolom, ha megállnék, már rég le is estem volna. 

Azért is várom a marosvásárhelyi konferenciát, hátha kapok legalább egy-két-három jó gondolatot és érzést, hogy miként lehetne jobban egyensúlyozni. Azért sem hagynám ki ezt a néhány napot, mert most együtt leszünk, és együtt egyensúlyozunk sok-sok társsal a nagyvilágból. 

Mivel pontosan tudom, hogy senki sem pótolhatatlan, én sem, annál jobban esik, amikor örvend nekem valaki ebből a 7 milliárd emberből, aki benépesiti a Földet. Ennek a néhány embernek bizonyára jelentek valamit, és ahogy számolgatni kezdtem, hányan is vannak, egy szép kerek szám jött ki. Nyilván ez a néhány ember más és más minőségben, szerepben ismer, és annak megfelelően vannak elvárásai velem kapcsolatban. Ezek az elvárások gyakran ütköznek egymással, megkísérelve engem is választás elé állítani a sürgős és a fontos dolgok között. 

Ha az a néhány intenzív perc ne lenne minden áldott nap, amikor „csak” Istennel és magammal vagyok, komolyan elvesztődnék az elvárások tengerében. Ilyenkor csak egyszerűen lélegezhetek, táguló tüdővel és lélekkel, és az lehetek, aki vagyok, akinek Isten örvend. Napi imádságaim ünnepe az istentisztelet, hiszen ilyen alkalmakkor a közösség élménye is közelebb vezet Istenhez. 

 Egyensúly nekem annyit tesz mint Harmónia. Gyakran használjuk hétköznapjainkon is ennek az ókori istennőnek a nevét, aki Mars és Vénusz gyermekeként még a szinte lehetetlent is megvalósítja, az ellentéteket egyásba simítja, a harcokat megharcolja, majd feloldja, a langyosat felforrósítja, majd lehűti, az élet menetét lehetővé teszi. 

Nagyon hálás vagyok a penge éléért, mert van amin egyensúlyozni. Néha pedig meg lehet pihenni, és új életerőt, kedvet nyerni, mint például az unitárius nők marosvásárhelyi konferenciáján. (Ez túl hivatalos lett, de az biztos, hogy fantasztikusan jó lesz, és a világért sem maradnék le róla!)

Bartha Mária Zsuzsánna: Fényszennyezés

2012. 03. 29. Fényszennyezés Bartha Mária Zsuzsánna

Megdöbbenéssel olvasom, hogy védetté válik a csillagos égbolt látványa tiszta időben. Mert a mesterségesen előállított fénnyel is lehet szennyezni környezetünket. Ez megzavarja az élővilágot, beleértve az embert is.

Ha valami, akkor a fény fogalma egyértelmüen pozitív a vallásos szótárban. Mind a fény felé törekszünk és kerüljük a sötétséget. „A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz. Ha pedig a te szemed gonosz, a te egész tested sötét lesz. Ha azért a benned levő világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?” – ezt tanítja Jézus. A tisztasághoz a világosságot, a gonoszsághoz a sötétséget társítja – nyilván lelki értelemben. Talán lelki szegényedésünk az oka, de fizikai síkra hozzuk a fényt, és éppen ezzel szennyezünk.

Mintha nem is akarnánk a természet törvényei szerinti megnyugvásban, pihenésben – ha úgy tetszik sötétségben – részt venni. Inkább világításba borítunk mindent, eget és földet, hogy az a belső világosság helyett is működjön. De sajnos így nem az igazi, csak szennyez és zavar, mint az örökös neonfény a cellában a rabokat.

Böjt idején magunkhoz kell ölelnünk a sötétséget, a gyengeségeinket, a megkísértéseinket is. A sötétben megnyugszunk, kipihenjük magunkat, lelkünk és testünk is felkészül a nappalra. A lélekben születő fény engedi meglátni tiszta időben a csillagos eget.

Bartha Mária Zsuzsánna: Mi leszel, ha nagy leszel?

2012. 03. 08. Mi leszel, ha nagy leszel? Bartha Mária Zsuzsánna

Három a magyar igazság. Három gyermeket nevelünk. Háromszor olyan rugalmasnak kell lennünk, hogy a mindennapos meglepetésekkel megbirkózzunk.

Középső fiam egészen kisbaba kora óta vonzódik a templomokhoz. A másik kettő „normálisan” unatkozik, ha hosszúra sikeredik egy istentisztelet, de a középső nem is igen akar hazaindulni az ámen után. Alighogy nyiladozott értelme, felhívta figyelmünket, ha harangoztak. Minden délben bimm-bamm-oztunk. Ha meglátott egy tornyot, hittani értelmezésre való tekintet nélkül, fel akart mászni a haranghoz. Járni tanult egy éves kora körül, és beszökött egy nyitott templomajtón. Mikor megtudta, hogy a fiúk is lehetnek papok (esetében anyuka a lelkész) 3 éves korára megérlelődött benne az elhatározás, hogy ő is erre a pályára lép. Büszkén bejelentette a családnak, hogy pap lesz, ha majd megnő.

Nagy meglepetésemre nemrégiben szomorúan közölte, hogy meggondolta magát, mégsem felvételizik a teológiára, mert a papok is szoktak rosszalkodni.(!?) Sajnos, bárki tud rosszalkodni, bármi a mestersége – világosítottam fel.

Nemsokára ötéves lesz, majd csak kialakul benne, mi akar lenni az elkövetkező 13 évben, túl korai még dönteni óvodáskorban. El is mondtam neki szépen: ha kijárja az iskolát, többet fog tudni és majd akkor meglátja milyen pályára lép, mivel akar foglalkozni. Persze az anyai lelkizés után megkérdeztem, mert nagyon furdalta az oldalamat:

– És mi leszel, ha nagy leszel?

– Én szent leszek – válaszolta magától értetődő természetességgel.

Erre hallgattam egy hosszú verset, gondolataimba merülve... Összes gyermeknevelési baklövésem eszembe jutott, hogy az életutamon hozzám tapadt hibákról ne is beszéljek!

– Miért? – nyögtem ki nagy nehezen.

– Mert aki szent, a rosszaságon túl is lát! – ragyogott arcocskája a játékautónak, rám pedig vetett egy értetlenkedő pillantást, hogy még ennyit sem tudok!

A mesében a három fiú közül a legnagyobb szokta kapni az örökséget, a legkisebb, a legügyesebb a szerencse fia. Nálunk a középső, mikor megnő, szent lesz.