Major László: Megsejtett teljesség

2012. 06. 21.     Megsejtett teljesség     Major László    

Minden kezdet nehéz. Mindenki által ismert mondás. Gondoltunk-e bele, hogy mennyi vívódás, mennyi gyötrelem, gondos odafigyelés, aggódás előzte meg a világ teremtését? Milyen nagyvonalúság, milyen kifinomult ízlés, ötletesség, leleményesség szorult az isteni Lélekbe. Milyen nagy Lélek, de mindazt, amit látunk, tapasztalunk, akár egy könnyelmű döntésnek lehet az eredménye.

Mekkora lehet az a nagybetűs Lélek, amely a maga egészéből kiszakít egy darabot, hogy abból a kiszakított, velünk megosztott tökéletességből egy ilyen, általunk, emberek által benépesített és tele álmodott valóság váljék. Milyen büszke, milyen szomorú lehet az Isten, amikor emberi tulajdonságokkal próbáljuk felruházni az Ő lényét, lényegét. Milyen büszke, milyen szomorú lehet az Isten, amikor Lelkét, erejét próbáljuk megismerni. Megismerni, és közel kerülni hozzá. Milyen büszke, milyen szomorú lehet, amikor megérezzük, megértjük az Ő akaratát.

Megérezzük, avagy megfagyunk a várakozásban. Megfagyunk, megdermedünk arra gondolva, hogy Isten elhagyott minket. Elhagyott volna, vagy csak mi nem vesszük észre jelenlétét? Talán büszke vagy szomorú ilyenkor a mi Urunk?  Puszta, kopár, vagy színekben pompázó világot kaptunk élettérül? Milyennek szeretnénk látni? Milyennek szeretné az Isten, hogy lássuk? Milyennek szeretnénk Istent látni?

Major László: Jó reggelt, Testvér!

2012. 05. 15.     Jó reggelt, Testvér!     Major László    

Tömény hajnal fogad, és mint akit a lélek foszlányai még a mélységhez fűznek,

Köszönt a felismerés, és a világ lüktetésének tisztessége.

Kivárom, amíg lelkem újra beleébred testembe, és szeretetével felém jön Istenem.

Megérintett Lelked, és amire feszengve-esengve belebotlanék törvényedbe,

Negyven nap után ismét körülölelsz frissítő szereteteddel.

Teljes az ébredés, és a találkozás, az önzetlen, fesztelen, engedelmes egymásra találás.

Kész a szívem, Istenem, kész a szívem arra, hogy énekeljek és zengedezzek, mert

Meghallottad Uram, hívó hangomat,

Meghallottam Uram, hívó hangodat.

Bizalmadba fogadtál, és megnyugvást adsz újra, hogy hitem nem tév-, hanem élő,

Hogy meggyőződésem, felismerésem szükségszerű.

Érezlek Isten, ahogyan meghatározod életem,

Érezlek Magad-magammal eggyé válni, a hit-cselekedet egységévé kovácsolódni.

Köszönlek, Isten a hajnalokért, a felismerésekért, a lendületért, és hadd

Örvendjek neked Isten, zengjem dicső neved, dicsérjem dicsőséged!